Sokat gondolkozom így a terhesség vége felé, hogy milyen lesz itthon az élet már négyesben! Természetesen megint jönnek a hormonok, és sírok, ha Rájuk gondolok, a pici és a kicsi gyerekemre! :)
Bendikét nagyon féltem! Két napja lelkiismeret-furdalásom van, mert egyre kevesebb türelmem van Hozzá! :(( Már a második rászólásnál ingerültebb vagyok, Ő pedig sokkal konokabb! Mostanában sokszor dobál a játékaival, harapdál, csipked, pelusozásnál rugdos! És ehhez van egy olyan nézése… Ááá! Nem tudom, hogy fogok bírni Vele, ha épp szoptatás közben jön rá ez! A Babával továbbra is nagyon szépen viselkedik, ma is vele ebédelt! Meg a hasam is sok puszit kap, Emmázik sokat, meg azt is tudja, hogyha rugdos, fáj Emmának! De még olyan kicsi, nem fogja fel!
Ma levette a polcról a „túlélőkalauz szülőknek – a nevelés titkai” című könyvet, és a kezembe nyomta! Lehet, tudja, mi van benne? :) És hol nyitottam ki rögtön? A „kistestvér születik” résznél!
Elolvasva, sírnom kellett! Mostanában mikor nem?! :D Bemásolom, hátha más is vesz belőle egy-két jó ötletet!
„Kérdés: Amióta hazahoztuk a kistestvérét a kórházból, a lányom állandóan produkálja magát. Mivel tudnék véget vetni ennek?
Válasz: Minden gyerek száz százalékig igényt tart a szülő idejére és figyelmére. A kicsiket nem érdekli, hogy … el kell látni egy újszülöttet. Ha megközelítőleg át szeretnénk élni azokat az érzéseket, amelyek az idősebbik testvérben munkálnak, amikor kisbaba érkezik a családba, képzeljük el, hogy a férjünk egy új feleséggel állít haza, aki fiatalabb és csinosabb, mint mi vagyunk. Ráadásul a gyerektől elvárják, hogy azonnal szeresse is meg újdonsült riválisát, és mindenét ossza meg vele. Ez túl nagy kérés!
Jó tanácsok:
Fokozottan ügyeljünk gyerekeink testi épségére. Még a féltékenységet leplező gyerek is okozhat véletlen balesetet.
Inkább vigyük magunkkal a babát, meg "egy pillanatra"se hagyjuk őt egyedül a (négy év alatti) testvérével.
Használjunk kengurut (-szerintem kendőt ma már-), amikor mindkét gyerek visítva követeli a figyelmünket.
Szereljük le az agresszív viselkedést, de csakis szelíd szavakkal és módszerekkel.
Állítsunk fel néhány konkrét szabályt, amely röviden kimondja, mi számít elfogadható viselkedésnek.
Az egy-kétévesek es az óvodások annál jobban boldogulnak, minél kevesebb szabályt kell megjegyezniük.
Találjunk megfelelő módszereket, amelyek segítségével a nagyobbik gyerek levezetheti a feszültséget.
Igyekezzünk őszintén odafigyelni a nagyobbik gyerekre is, legalább napjában néhányszor. Tudom, könnyű mondani, de megéri az erőfeszítést.
Vegyük tudomásul a gyerek érzéseit, ha mégoly hajmeresztőek is. Magyarázzuk el neki, hogy a féltékenység természetes dolog, de a kisbabát nem szabad bántani.
Tartsuk szem előtt, hogy a negatív érzéseket nem mindig agresszív formában kerülnek kifejezésre.
Ha a nagyobbik gyereket is bevonjuk a problémák megoldásába, azzal nagyobb önuralomra szoktathatjuk.
Saját szükségleteinket hangsúlyozzuk, ne a kisbabáét. A nagyobbik testvér így kevésbe fogja úgy érezni, hogy elhanyagoljak, és szívesen segít nekünk.
Mutassunk a gyereknek elfogadható módszereket a stressz levezetésére.
Folyamatosan nyugtassuk meg a gyereket afelől, hogy senki sem léphet a helyére. (A gyerekeknek többször is hallaniuk kell ezt a mondatot.)
Fokozatosan, de nem erőszakosan próbáljuk bevonni a nagyobb testvéreket a kisbaba körüli tennivalókba. Ha egyik napról a másikra azzal kezdjük nyaggatni Őket, hogy pelenkát, cipőcskéket és pokrócokat hordozzanak nekünk, könnyen felhúzzák az orrukat.
Erősítsük az összetartozás és a büszkeség érzését. Mindez persze igényel némi időt, előrelátást és kreativitást.
Könnyítsünk az idősebbik gyerek iránt támasztott elvárásainkon: ne mondogassuk neki, hogy "nőjön fel és mutasson példát". A szobatisztaságot, az ujjszopást és a selypítést érintő visszaesés hamarabb elmúlik, ha a szülők nem csinálnak nagy ügyet a dologból.
Próbáljuk megmagyarázni a nagyobbik gyereknek, hogy a kisbabával való együttlét nem mindig móka és kacagás.
Segítsünk a másik gyereknek megvédeni a kedvenc játékait, amikor a baba mozgékonyabbá kezd válni.
Csapjunk "görbe estéket" az "eredeti" családtagokkal, visszaidézve a baba születése előtti időszakot.
Végszó
Ha gyermekünk érzéseivel szemben engedékenyek, viselkedésével szemben viszont szigorúak vagyunk, idővel elérhetjük, hogy a testvérek közelebb kerüljenek egymáshoz. Egy kis türelemmel, jó adag humorérzékkel, … minden megoldható.”
(forrás: Gail Reichlin - Caroline Winkler: túlélőkalauz szülőknek – a nevelés titkai 157-163.old)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése