2012. szeptember 27.

Dühöngés, ugorjátok át :)

Két éve lakunk itt, a HATODIK házat építik körülöttünk!!!
Kezdek agyfaszt kapni, a mostani van a legközelebb, a szomszédban!!!!!!!!!! Tegnap előtt reggel 8-tól 2-ig egy döngölőgép ment ott, az alapot csinálta, mert nem rendes ház lesz, hanem könnyűszerkezetes... Ez azt jelentette, hogy 6 órán keresztül rezgett az össze kép a falon, és pohár a szekrényben, az összes bútor mozgott... Két ház között még visszhangzott is, király volt.
Tegnap alvásidőben ordibáltak nálunk, át a szomszédba, mert tőlünk van az áram, és a kinti konnektorok nem bírják a betonkeverőt, a flexet, meg az anyámkínját, egy órát aludt emiatt Anna.
Ma, alvásidőben egy dömpernyi kavicsot borított ki a pasi, jóóóól, megcsapkodva a hátát... Pénteken alvásidő legelején kezdték el a tereprendezést! Bobcat+lánctalpas markoló. Hmmm!
Tudom, hogy fel kell épülnie ennek a háznak is, de akkor is mi a faszért mooooost, amikor nyár végén hagyták félbe az alattunk lévőt, egész nyáron nem lehetett normálisan szellőztetni, mert olyan hangzavar, és por volt. És még mindig van egy redvás telek a kertszomszédunkban, ahol nincs semmiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!
Kicsit zúg a fejem, amúgy minden happy! :)))

2012. szeptember 17.

Amikor én azt ígérem...

Írni fogok. Tuti valamelyik beteg lesz!
És most újra, egyszerre mind a három. Legjobban Panki. Szegénykém első ovis héten túl lett a 3 napos lázon, most megfázás van a porondon. Nagyoknál is, nem annyira vészes, sőt, akár mehetnének is, de én nem szeretem, ha más gyereke taknyosan megy oviba, így én viszem. Mellékes, hogy más göthösen is viszi, ami nekem végképp nem tetszik, de gondolom, nem tudja megoldani, hogy otthon maradjon vele. Nem baj, én majd ápolom utána a hármamat... Mert tuti elkapják... :( (ahogy most is)
Szóval most itthon, nyűgösen, sírósan, ha jobban lesznek, végre írok.

2012. szeptember 13.

Egy éve...

Hogy elment reggel a nyákdugóm...
Hogy émelyegtem, rosszul voltam, de elmentünk az ovi, mert ez még akár két hét is lehet...
Hogy Emivel ilyenkor az Auchanban vásároltunk, két 50-es body társaságában, mert mi van, ha tényleg kibújik, és koraszülött lesz, és mini lesz, és egyáltalán egészséges lesz?!?! Minden rendben lesz?! Tényleg most, 4 héttel korábban?! El fogják venni Tőlem, nem lehetünk együtt... És még ezer kérdés kavargott a fejemben...
Olyan vegyes érzéseim voltak. Hajtott a vágy, hogy végre megismerjem a legkisebb kis morcos csőrösszájúmat, közben meg rettegtem, hogy erre még nem vagyok teljesen felkészülve, Ő se, Neki is jobb lenne még 2 hétig bent, érjen meg rendesen a tüdeje, hízzon még egy kicsit, ne akarjon még találkozni, be sincs pakolva a táskám (minek az... :))! Meg amúgy is, este szülői van! :)
12:27-kor tisztán emlékszem az első fájásra, 12:37-kor a következőre.
Hogy az oviból hazazavartak, hogy nehogy este találkozzunk.
Hogy Andrist hazahívtam, mert sűrűsödtek a fájások.
Hgy kórház helyett inkább a dokim magánrendelésére mentünk, mert nem akartam hogy hülyének nézzenek, hogy harmadiknál nem tudom, milyen a fájás.
Hogy csalódott voltam, amikor azt mondta a dokim, hogy szerinte nem, de ha mégis, este találkozunk.
Hogy sokáig volt rajtam a fájásmérő.
Hogy azt mondta egy szülésznő, hogy ez nem olyan fájás. Aztán egy fiatal doki is, de bent tartana, mert fennáll a koraszülés veszélye.
Hogy haza akartam menni, mert nem akarok 4 hetet feleslegesen bent feküdni, a gyerekek meg otthon, nélkülem.
Hogy végül maradtam.
Hogy megvizsgált az előző napi doki, és csak annyit mondott, "Ez kétszer akkora, mint tegnap! Előkészítés, hívjátok Feketét!"
Hogy Andris nem volt ott, mert hazament Anyáékhoz 1-2 kifelejtett dologért, és mennyire féltem.
Hogy negyed 9-kor megkaptam a beöntést, és tudtam, hogy innen már nincs visszaút...