2012. január 25.

Nem ma szeretnék Veled lenni és nem holnap... Ma, holnap, holnapután... utána és utána... Igen, örökre!




Ma 6 éve kérte meg Andris a kezem! :)

2012. január 19.

Chocolate chip cookie

Ezt muszáj itt megosztanom, annyira finom! :)  (zárójelben, ahogy én csinálom)

Hozzávalók:
 1 bögre puha vaj (150gramm)
 1 bögre fehér cukor (felével is finom, ha valaki nem szereti olyan édesen)
 1 bögre barna cukor (szintén fele mennyiség)
 2 tojás
 2 teáskanál vanília aroma
 3 bögre liszt
 1 teáskanál szódabikarbóna
 2 teáskanál meleg víz
 1/2 teáskanál só
 2 bögrényi csokidarabkák (100gramm, egy táblányi étcsoki)
 1 bögrényi diódarabkák (nem szoktam belerakni)
Elkészítés

Melegítsd elő a sütőt 180 fokra.

Keverd habosra a vajat a cukrokkal. Egyenként keverd bele a tojásokat és add hozzá a vanília aromát. A szódabikarbónát oldd fel meleg vízben. Keverd bele az eddigi masszába a sóval együtt. Add hozzá a lisztet, a csokidarabokat és a diódarabokat. Kanálnyi kupacokat szedj a tepsibe (nem kell kivajazni).

Süsd őket kb. 10 percig, addig, amíg a szélük meg nem barnul.

2012. január 16.

"Rossz hírem van! Tudod miért nem aludtam? Azért, mert meg akartam mondani, hogy rossz hírem van: nem játszhatok a számítógépen!"

2012. január 11.

Kezdődik

Pénteken, mikor mentünk Andrisért (hogy menjünk Budakeszire), elmentünk a kórház mellett, ahol születtek. Minden egyes alkalommal olyan jó érzés tölt el, és mindig elmondom Nekik, hogy itt születtek. Végigsorolják magukat, és boldogan nyugtázzák, hogy emlékeznek! :D
Bendike viszont tovább kérdezett:
-Te kinek a hasában voltál?
-Mamiéban.
-És Mami kinek a hasában volt?
-Dédiében.
-És Papi?
- Edit Mamának.
-És Papinak ki volt a hasában?
-Senki.
-Miért?
-A fiúknak nincs a hasukban senki, csak a lányoknak.
-De Apának se lesz?
-Nem Kicsim!
-És akkor hogy lesz a lányok hasában?
-Hmmm... Apa megszeretgeti Anyát, és akkor Anya hasában baba lesz!
-Apa megszeretgeti Anyát...

Remélem, egy kis időre lerendeztük ezt a témát, mert még nem állok készen, hogy ilyenekre válaszoljak! :D

Emi (is) Budakeszin

Nehogy már az első hónapban megszegjem a fogadalmam, írok.

Az úgy volt, hogy... Eddig mindig Bendike egyedül ment Budakeszire. Emmát gondolom, még kicsinek tartották Nagymamáék, vagy nem tudom, mi sem erőltettük, hogy menjen, mert Andris nem akarta! Igen, Ő nem akarta! Féltette a kicsi lányát! :)
Pénteken volt Viktor szülinapja, mentünk Budakeszire, és elvileg Bendike ott maradt volna. VOLNA! Reggeltől mondta, hogy Ő márpedig nem fog ott aludni. Gondoltam, csak 5 perces durci, szeret Viktorral játszani. Pakoltam össze a cuccát, kérdezem, hogy a takiját, ami nélkül nem szívesen alszik, viszi-e, vagy maradjon itthon. Nem kell, mert nem alszik ott!!! Közben már mondtam Andrisnak, hogy készüljön, ez nem amolyan most nincs kedvem, de majd megjön dolog. Mindenki győzködte ott, hogy milyen jó lesz, mit fognak játszani, stb., de hajthatatlan volt. Közben Emi jelentkezett, hogy majd Ő ott marad! :) Nagypapa az autóban mondta Bubusnak, ha szombaton hívja, jön érte, és elviszi.
Reggel Emma még mindig  Éééén!!!-ezett, és így már volt kedve Bendusnak menni. Apa sem ellenkezett, azt hiszem, ez kellett, hogy Emma akarjon menni, ne mi akarjuk! :)
Nagyon-nagyon furcsa volt egygyerekesként lenni. Tudtunk nyugodtan vásárolni, csöndben megebédeltünk itthon, nem is emlékeztünk rá, hogy milyen volt... Andrisban felötlött a kérdés, hogy nem lett volna jobb egy gyereknél megállni, de gyorsan konstatálta, hogy most kicsit nehéz, de pár év múlva mennyire jó lesz! Persze most is az, de azért 3 kicsi 3 kicsi, nem kis hangerővel! :)

Annyit tudtunk meg a gyerekektől, merthogy Bendi nem egy túl beszédes, hogy együtt aludt Emmával a kanapén, és Emi végig aludt az autóban, amíg Ők a játszóházban voltak. Emi még volt vendégségben Nagypapa testvérééknél.

2012. január 5.

BÚÉK!

Egyik idei fogadalmam, hogy ha nem is érem magam utol a blogolásban, de nem hanyagolom ennyire, és folytatom a jelenben! Remélem, menni fog! :)
Ha rászánom magam, Bendike 2 nap a héten bent fog aludni az oviba, csak ehhez még be kell szereznem a felszerelést, megbeszélni az oviban újra, és venni egy nagy levegőt, hogy még jobban elszakad tőlem. :)
Épp ma mondták, hogy egyik kislány bárányhimlős. Sóhajtottam egy nagyot, hogy jaj, de jó, végre elkaphatja. Majd fél perccel később leesett, hogy akkor valószínű Anna is el fogja kapni... Tavaly úgy reménykedtem, jobb lett volna akkor. Most várunk. A síelés nagyon jól megy Neki. NEm vagyok elfogult, vagy de? :D De más is látja, hogy ügyes! Míg más minden felvonózáskor elesik, Ő még bohóckodik is közben, guggolva megy fel, ha párban csúsznak egymás után, inkább Ő van hátul, mert még elhagyná a másikat! :)
Emike pelus nélkül van egész nap, délutáni alvásnál is leveszi magáról (pejus nem), úgy kell visszacsempészni Rá, miután elaludt. Ügyesen elintézi egyedül a dolgát, igaz, néha le kell törölni a WC deszkát, mert félremegy egy kicsi, mikor kiönti a bilit, de ez bőven belefér. Kezd mondatokat alkotni, megzabálom, mikor magyaráz :) Valamiért hátul tagad (Panki alszik nem), pár betűt összekever (pakusz-krampusz, pikulás-mikulás, taka-gatya/kacsa), de olyan bájos! :)
Pankus nagyon társasági lény! Végtelenségig bír sírni (gondolom ezt senki nem hiszi el, de tényleg), de amint felé hajolunk, hozzászólunk, énekelünk Neki, megnyugszik, és mosolyog. Teli szájjal vigyorog, egy grimasszal kezdi, majd hatalmas mosoly :) Minilány. Na nem hosszra, hanem súlyra. Hosszra annyi, mint a Nagyok voltak ennyi idősen, csak a 60 centijéhez 5190 gramm.

Jövök majd a tavalyi összegzéssel! :)