2010. december 24.

December 24.

Délelőtt bementünk Gyurcihoz a kórházba, Nagypapa aznap vitte haza Karácsonyra, de mint utóbb kiderült, végleg! :)
Bubukat lefektettük 2 körül, becsomagoltam a maradék ajándékot, és elkezdtünk készülődni a vacsihoz!
3/4 4-kor már alig bírtunk magunkkal, vártuk nagyon, hogy felébredjenek, hogy mit szólnak az ajándékokhoz. A fenyőfát még előző este feldíszítettük, és életemben először, én is díszítettem! :) Bubu reggel hiányolta is az ajándékokat, de megmagyaráztuk, hogy ez a fa önmagában is nagyon nehéz volt, mert gyökeres, ha délután felkeltek, biztos megérkeznek az ajándékok is!

Szentestét négyesben töltöttük, ahogy szoktuk! :) Emlékszem, mikor kicsik voltunk, átmentünk Juditékhoz, Zsuzsóékhoz, Petiékhez, vagy hozzánk Szenteste, és együtt volt a nagy család! Előtte Pötyinél volt az összes (pót)unoka, Nála mindig előbb jött a Jézuska :), míg a felnőttek otthon serénykedtek. Voltunk olyankor vagy 20-an, kicsin ezt mennyire élveztük! :) Felnőtt fejjel 24-én este csak így négyesben szeretek lenni! 25-én, 26-án aztán a nagyobb családdal!
Mire elkészültünk, meghallottuk a csengettyűt, a Mennyből az angyalt, és siettünk a nappaliba! Bendus közben felugrott a kanapéra Emma szobájában, kilesett az ablakok, és halkan megszólalt: "Mintha láttam volna a Jézuskát!" :) Arany szívem!!!
A nappaliban a karácsonyfa alatt rengeteg ajándék várt minket, finom illatok terjengtek a házban, gyerekek szeme csillogott, örültek mindennek! Szerintem ennél szebbet nem kívánhattunk magunknak! :)
Emma első Karácsonya volt, amit már valamennyire értett, tetszett Neki nagyon a fa, a díszeket leszedegeti, visszaakasztja, az ajándékok, főleg, hogy kibontsa. Bendike játékai jobban foglalkoztatták, dehát érthető, az kell Neki, ami másnál van :)




A vacsit főleg Apa készítette, ebből nem enged, csak a levest csinálhatom. :)
Menü:
Libamáj lilahagymával és tepertővel
Tárkonyos raguleves
Baconbe göngyölt aszalt szilvával és (paprikával töltött) olívabogyóval feltekert csirkemell krumplipürével
Isteni volt minden! :)
(Recepteket felrakom majd a másik blogba)

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!






2010. december 16.

BOLDOG HARMADIK SZÜLINAPOT BUBUNK!!!

Reggel ébredés után felköszöntöttük Bendikét, mert eddig egyik szülinapján se tudt, mit kapott tőlünk, vagy napokkal kéősbb adtuk oda Neki, mert annyi ajándék volt! Mindennek nagyon örült, de azt hiszem, a duplo kukásautó vitte a prímet! :)
Este nagy bulit szerettünk volna megint, de sajnos Bubu, Emma és én is betegek lettünk! :( így csak Mamiék, és Nagypapáék jöttel át.
A torta az utolsó résznél azt mondta, hogy ő márpedig nem lesz olyan, mint ahogy én azt szeretném, úgyhogy elég nagy rakás kakinak éreztem magam, és úgy gondoltam, hogy ez a nap sehogy nem lesz már olyan jó, mint ahogy én azt szerettem volna, hogy legyen Bendikének! Persze Ő ebből csak azt érzékelte, hogy bőgtem egy nagyot, és folyamatosan mondogattam Neki, hogy mennyire szeretem. Ő pedig bújt, és simogatott! :)
Mamiék megoldották a torta gondot, én összeszedtem magam, és indult a sikonyázás! :) Eszméletlenül édesen tud örülni a meglepetéseknek!!! Jobbra-balra dől, tapsol közben és kiabál (áháááá, háááá) :)))!
A szülinapi tortát, ha jól emlékszem, 5-ször kellett újragyújtani, annyira tetszett Neki, hogy elfújhatja! :)
Bendikém, maradj mindig ilyen!!!



(sikeresen eltekertük a beállítást a gépen, így egy jó kép nem lett :( Nem baj, így is emlékezni fogunk erre a napra:))
KOKO, BOLDOG SZÜLINAPOT!!!

2010. december 14.

Semmi sem úgy...

De semmi!

Szombaton nagyon csúszott az út, nekicsúsztam egy kicsit a támfalnak. Csak a rendszám jött le, meg egyesből indultam, szóval nem lett nagy baj.
Felmentem a padlásra, akkor a padlásnyitót törtem el...
Vasárnap az alvásból Emma furán ébredt. Mondtam is Apakának, hogy valami nem stimmel. Éjjel 1,5 órát aludtam... Hétfőn dokinál voltunk, nagyon piros a torka, rekedt, folyik a nózija. Antibiotikum, hurrá! :( Mindkét gyerek itthon!
De legalább megvan,  miért köhög csak éjjel Bubus. Kapott rá köptetőt, meg kevert orrcseppet, meg még valami cseppet, remélem, napok kérdése, és abbahagyja! :)

Csütörtökön Bubu szülinapja, remélem, addigra sokkal jobben lesz Emmus, aznap kell visszamennünk a doktor nénihez is. Annyi mindent szerettem volna ezen a héten csinálni! :( Az ovis köszöntés is elmarad, de remélem, csak tolódik!

Már csak a gyerekeknek hiányzik az ajándék, főleg Emmának, és már kész is vagyunk a rohangálással, a többi már itthoni munka! :)
Holnap nekiállunk mézeskalácsot készíteni, meg újabb adag vajas kekszet! Nagy sikere van!

Kíváncsiság :)

Ki olvas Amerikából? :)
Adri-badri kérhetnék egy meghívót? :)
(lsreginakukacnetorientponthu)

2010. december 11.

Vörösmarty tér

Miután felkeltek a gyerekek, felpakoltuk őket, és nagy naívan nekivágtunk. Babakocsi, bundazsák, ilyen pulóver, olyan kesztyű, anyámkínja be az autóba, és elindultunk a Mexikóihoz, hogy Bubus végre földalattizhasson.
Már ott kezdődtek a gondok, hogy én elfelejtettem sálat vinni, a bundámon a legfelső gomb természetesen nem volt felvarrva, a lábam már annyi idő alatt lefagyott, amíg a két lurkót felöltöztettük(mert oviból hazaérve az összes hó a csizmámba csepegett az autóról), és elindultunk a parkolóból a lejáratig, Apa meg leszakította a gombját a mellkasánál... :)
Második próbatétel lejutni a csúszós lépcsőn a babakocsival, és Bendikével a földalattihoz. Volt egy kedves nő, aki meg akarta fogni Bubu kezét, amíg mi a babakocsival leszenvedjük magunkat, de annyira megijedt a néni kedvességétől B., hogy esze ágában sem volt megfogni más kezét, mint Anyáét. Az út jól telt, Bendus nagyon élvezte, Emi nézelődött.

Harmadik pt. feljutni akkor már a szakadó hóban. Bubust zavarta a hó, szemét nem akarta kinyitni, még jobban csúszott ott a lépcső, szemből hömpölygött a sok ember, és még a babakocsi is... Itt már Apának is kezdett elfogyni a türelme :)
Fent rengeteg ember, hó hullik, látni nem látunk, illatokat érzünk, de kígyózó sor... Ki a tömegből, kis gondolkozás, irány haza, de előtte együnk!


Negyedik pt. lejutni, majd a másik végén feljutni! (Se lift, se letakarított lépcső... Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lenne a fenekem alatt autó, szerintem otthon gubbasztanánk. Ez a budapesti közlekedés förtelmes kisgyerekesként!!! Azon szoktam gondolkozni, és rövidebb útvonal nem jutott eszembe, hogyha babakocsival át akarnék jutni az Őrs vezér terén a HÉV-től a Metróig, akkor be kell mennem a Sugárba, felmenni a mozgólépcsővel/lifttel az emeletre, ott az átjárón átmegyek az Árkádba, leliftezek/mozgólépcsőzöm a földszintre, átmegyek a villamossíneken, át az 5-6 sávos úton, majd nagy nehezen felhúzom azon a pár lépcsőfokon a babakocsit, ami a bejárat előtt van, és kb 20 perc alatt át is jutottam A-ból B-be, miközben kb 2 perc lenne, ha lenne lift/mozgólépcső az aluljáróknál! Ez Magyarország! :( )
Megőszültünk azt hiszem, mire lehuppantunk a Burgerben. :) Bubut utána elvittük Mamiékhoz, mert másnap mentek síelni! :)

Ovis karácsonyi készülődés

Aznap munkanap volt. (szombat)

Karácsonyi zene, és hangulat fogadott az oviban. Gyerekek, szülők mindenütt! :) Mindhárom teremben mást lehetett csinálni, természetesen Bendiék a saját csoportban maradtak! :) Ott gipszformákat lehetett festeni, de lehetett mézeskalácsot készíteni, díszíteni, akadálypályán végigmenni, meg ilyen jó dolgok. Emma megtalálta a babákat, Bubu festett, és vagdostam másik két szülővel, és jót beszélgettünk, ki, mivel és hogyan készül a karácsonyra. Bendike ügyesen végigment az akadálypályán, Emi minden játékot kipróbált. A végét pedig egy bábozás zárta. Mindenki vitt finom sütiket, innivalókat, nagyon jól éreztük magunkat!






2010. december 9.

Mikulás 2. + Krampusz

Vasárnap nem ért véget az ünneplés. Hétfőn először az oviba érkezett meg nagy szakállú Télapó. Mi is ott lehettünk Emmával. A gyerekek énekeltek, verset mondtak, volt aki rajzolt is Neki. Bendike megilletődötten ült a székén, és figyelt, majd még megilletődöttebben átvette a csomagját. :) Emike sem maradhatott ki semmiből, Ő is megkapta a zsákot, mint mindegyik testvér, aki ott volt.

Este találkoztak az ING-s Mikulással. Kaptak 3 szép könyvet,és sok-sok édességet. :)

Tegnap este nem akarta elpakolni a kirakóját, és megjegyeztem, hogy a Mikulás még mindig figyeli, mert Karácsonyig sok idő van, és aki nem fogad szót, vagy nem pakolja el maga után a játékokat... Szóval jön a Krampusz, és elviszi a szeretett puzzle-t. Mivel nem tudja, hogy néz ki ez a csúnya bácsi, pakolt is gyorsan, és elmesélte később Apának. Csak hogy tudjátok, már beszélt is vele! :D Felhívta a kaputelefonon, és azt mondta Neki, hogy megeszi, ha nem fogad szót! (Mármint a Krampusz Bubunak.) Na, ezen annyira megijedt, hogy görbült is a szája, és lefekvésig vagy ötször elmondta, hogy meg akarja enni! Mivel nem gondoltuk, hogy ennyire megijed a Mikulás segítőjétől (mondjuk így legalább van egy varázsszó, aminek kiejtésétől mintagyerek válik belőle), Krampuszűző táncot jártunk a szőnyegen Apával, kezünkben a gyerekekkel. Én már féltem, hogy a szobájában se mer aludni, annyira komolyan vette... A rendhagyó mesenézés és kakaózás után Apának elég volt annyit mondania, hogy a Krampusz nem szereti, ha valaki nem akar aludni, Bendus már mondta is, hogy menjünk aludni, aludni szeretne!!! Ő, akivel délutánonként és este is csatát kell vívni, hogy aludjon... :)
Ma estig nem volt szükség a varászszóra, csak mikor már lefektettem. Nem maradt csöndben, kiabált, ezzel általában felkelti Emmát, ami ilyenkor nem a legjobb, főleg, hogy ma egyedül vagyok velük... Elég volt párszor bekopognom az ajtaján, majd pár másodperc hatásszünet, bementem, és egy megkukult mintagyerek feküdt az ágyban. Szerintem a következő percben már aludt! :D

Pár öltés Mikuláskor

Vacsora alatt pedig megtörtént a baj! Emma elesett egy pólón/pólóval, jó kérdés, hogy történt, mert nem láttuk. Csak a csattanásra ugrottam, és már ahogy emeltem fel, tudtam, hogy kórház lesz belőle! Ömlött a vér az állából és kis szájából. És az a keserves sírás... Gyorsan összeszedtem a cuccot, és irány a kórház, még szerencse, hogy kb 4 percre van! Emma a kocsiban elaludt az ölemben, ami engem nagyon megrémített. Felsiettem Vele a negyedikre gyalog, rutinból megyek, itt még csak az ügyeleten voltunk, ez a mi formánk... Kb negyed óra volt, mire sorra kerültünk -még szerencse, hogy az előttünk lévő épp a wc-csészét támasztotta, amikor ő következett volna- Emi ordított, amikor széthúzta Jakab doktor úr az állát, majd a szájába nézett. Gyorsan megállapította, hogy varrni kell, a szájában nincs nagy gond, csak az alsó fogsora felcsúszott a szájpadlásba. Ma, ahogy játszottunk, láttam, hova, nem egy szép látvány. :( Választhattunk, hogy vagy megyünk az ügyeletes gyerekkórházba, és összevarrják altatásban, vagy helyi érzéstelítéssel helyben. Vacsora után nem volt nagyon kérdés, melyik jöhet szóba, bár én hajlottam volna rá, hogy menjünk máshova, mert nem akartam Neki még nagyobb fájdalmat. Pár perc múlva már a műtőben is volt Samu bácsival, és egy kedves asszisztenssel. Már vagy 5 perce sírt, én a műtő mellett álltam, azt hittem, varrják, azért ez a nagy sírás, mikor a doki megszólal: "Na, Cicamica, most bebugyolálunk" Vagyis, akkor kezdték... Két öltéssel, szorosan Samu bához bújva (akihez percekkel előtte még menni sem akart) jött ki a műtőből. Abban a pár percben annyira rossz volt. Hallani, ahogy utánam sír, hogy nem lehetek mellette, belegondolni, mennyire fájhat Neki, hogy kapálózhat, hogy engedjék el, én meg nem tudok semmit se tenni, csak le-föl sétálgatni!
Következő nap figyelni kellett, nem fáj-e az álla, mert akkor valószínű, eltörött, de ezt így nem tudja megállapítani, mert ilyen kicsit nem lehet röntgenezni! (?!?!?!) (minden rendben volt)
Hogy semmi ne menjen zökkenőmentesen, az orvosos mappát odaadtam Bendusnak, hogy adja oda Apának, mert majd Ők bejelentenek minket, ne nekem kelljen Emmával a karomban. Mappa sehol. Adri, a szomszéd pizsamában keresi az udvaron, utcán, nem találja, én meg annyira be voltam még tojva, hogy a taj-szám nem jutott eszembe. Hazafelé szerencsére meglett 5 házzal arrébb. Apa felrakta a kocsi tetejére, és ott felejtette... :)

Az éjszakánk nem telt túl jól, sokszor szopizott volna a Kisangyal, csak nem mindig ment Neki, biztos nagyon fájt az álla :( Édesen átölelte a mellem, az arcával hozzá bújt, és úgy aludt olyankor. Olyan jó érzés volt! :) Ha meg nem szopizott, akkor meg fetrengett, vetődött...
Másnap minden rendben volt, jó kedve volt, találkozott kétszer is a Mikulással! :)

Kedden kötéscserére mentünk, 3/4 9-től vártunk az orvosra, 1/2 12 után kicsivel már végre kijöttünk kötés nélkül. Arra vártunk ennyi időt -jó, közben elmentünk vásárolni, mert mondták, hogy műt, még minimum 1 óra-, hogy levegye róla a kötést... Jövőhét kedden újabb randi.
Ma kiesett az egyik öltés. Bubu az oviban így fogadta Emmát: "Szia Emike, nem fáj már az állacskád? Úúúgy örülök, hogy itt vagy!" Hát meg kell zabálni ilyenkor! Az oviban mindenki mosolyog, amikor megérkezem, és Bendike észrevesz, mert olyan édesen örül! "Sziiia! Megjöttél? És édes kis mosolygós fejet vág hozzá! :)

Mikulás

Nagyon jól indult a vasárnapunk! Mamiék jöttek délelőtt, és megérkezett a Mikulás. Nagyon örültek a gyerekek, Bubu ugrált, Emma sikonyázott, amikor meglátták a megpakolt ablakokat! :) Nagyon belejött Emi, ha valami nagyon tetszik Neki, elkezd cincogó hangon sikítani :D Kaptak finomságokat, autókat, hajas babát, ceruzákat. Nagyon jót játszottak Mamiékkal, majd Bubu kicsit átment hozzájuk, mi meg pihiztünk hármasban. Mikor hazajött Bubus, a mi Mikulásunk is megérkezett. Meggyújtottam az előszobában a házikókat, és Bendike szobájában a lámpásokat, hogy ünnepi hangulatra érjen haza az elfáradt nagyfiú. Csak bújt az ölembe, mikor behozta Mami, de csak addig, amíg meg nem mondtuk, mintha hallottuk volna csilingelni a Mikulást! :) Máris gyors vetkőzés, és szaladt a szobájába, Emma meg a nyomában! :)
Megint telepakolta ez a Mikulás az ablakot! Nagyon jó gyerekek lehettek! :)
Bubunak legjobban a hatalmas kirakó tetszett, Emikének meg a baba. :)
Jót játszottunk együtt!

2010. december 2.

Mobil(os) Mikulás

Papi most hívott, hogy telefonált Neki a Mikulás. Szeretné látni hétfőn a kisunokáival! :) Még pár mondatot is vált velük!
Nemrég tettem egy elhamarkodott megjegyzést Bubunak, hogy majd találkozunk a Télapóval, és mit fog szólni, ha ezt, meg ezt, meg ezt látja... (mindent szétpakol, nem fogad szót, szekálja Emit, stb.) És Mikulás meghallgatott! :) Féltem, hogy számon fogja kérni a piros ruhás szakállast, ha esetleg nem futunk össze Vele valahol, de a dolog megoldva! :) Hétfőn 6-kor találkoznak! :)

2010. november 30.

Apakának!

Kicsi szívünk, kicsi szánk BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁN!!!

Emike, Bubu, Anyaka

2010. november 27.

Emma 13 hónapos


Igaz, hogy már 3 napja volt, de nem baj! :)

A legszembetűnőbb, vagy inkább fülbetűnőbb, ahogy mondja: AJA, APA!!! :) Amikor Bendike kezdett szótagokat formálni, az volt a vágyam, hogy Anya legyen az első szava. "Abu"nak (Apa) nagyobb sikere volt. De most... Nem is gondoltam, hogy Emma ezt mondja ki először!!! Először Aja jaja volt, majd rövidült Ajára. Múlt héten kezdte, kedden pedig Apát! :)
Imád telefonálni, általában Apát és Aját hívja :)
Bendikével szeret játszani, főleg ha Bubu Duplozik, akkor Ő a dobozokban túrkál, szereti, ahogy csörömpölnek a kockák. Ha nem ezt az elfoglaltságot választja, akkor tuti, hogy Bendus mellett serénykedik, általában azokkal a dolgokkal lép kapcsolatba, amiket Bendus már beépített... :) Jó kis hangzavar lesz a végeredmény.
Próbál ugrálni. :) Nagyon édes, ahogy leguggol, majd egy nagy lendülettel kinyújtja a lábait, és várja, mi fog történni. (Tesókája egyfolytában ugrál talán 15 hónapos kora óta. Lehet, hülyeséget írok, de nagyon korán kezdte)
Ügyesen leveszi, és visszarakja a kupakot az íróeszközökre, orrsprayre, vagy a dezodorra.
Ügyesen próbálkozik a formabedobóval.
Imád babázni, ölelgeti, ringatja őket :) Meg kell zabálni ilyenkor!!!
Bébitaxival szépen halad, a motor a garázsban pihen, mert csak a veszekedés van (+nyikorog), mondjuk így is, mert mindkettő akkor akar vele menni/tolni/rajta ülni, amikor a másik!
A DVD lejátszót ki tudja nyitni, és kiveszi a DVD-t... (lehet, már írtam előző hónapba) Ezzel a sírba visz!
Fálmászik a kanapéra, és mindenre próbálkozik, már a kiságyból is kimászna szíve szerint...
Evése nem túl változatos, tészta bármikor jöhet, és az ízesebb falatok. Húslevesre rá se bír nézni, a kenyeret se mindig preferálja, sajttól egyenesen rosszul van, mindegy, hogy milyen. De a pizzán megeszi :)
Mandarint próbáltam Neki adni, az se tetszik, pedig nagyon finom volt. Banán, alma, amit nagyon szeret.
Alvása most nem volt túl jó, amíg beteg volt, át is költöztem éjszaka az Ő szobájába a kanapéra, mert éjfél körül ébredt, és a mi 1.40-es ágyunkon elég nehéz volt már 3-an aludni, úgy, hogy ebből kettő fetrengeni szeret... Ma éjjel már viszont 6-ig aludt, gyors szopi, és 8-ig aludt tovább. Szopi leredukálódott 2(+1 v 2)-re, reggel, este, és éjjel. Kedd este volt egy kis rosszullét, 10 órakor elkezdett hányni, mindent, ami aznap belement, ki is jött 4-szerre. Reggel pedig hasmenéssel folytatódott. Ezzel minden visszazökkent a normális kerékvágásba. Az orra még mindig folyik egy kicsit, nagyon édesen fújja az orrát. Ha talál egy zsepit, vagy kihúz egy popsitörlőt, másik fújja bele :) Az orrszívót nagyon utálja. Bár melyik kicsi gyerek szereti?!
Nappali alvása hol jobb, hol rosszabb. Ha Bubu oviban van, akkor már van, hogy fél 11-kor alszik 2 órát, és többet nem, ha itthon van, akkor bírja fél 1-1-ig is. Volt már, hogy 3 órát aludt. Nem lenne rossz, ha ezt bevezetné, és legalább fél 2-ig bírná, amíg haza nem érünk az oviból!

Képek alig készülnek, nem tudom, miért :( Erőt veszek magamon...

Végre, végre, végre!!!

Mennyire vártuk már Apával, hogy milyen itt a tél...
A karácsonyi díszeket már szerdán lehoztam a padlásról, pár el is van helyezve. Koszorút ma készülök megcsinálni.
Jajj, de jó!!! :))) Igaz, a hólapátunk, és a szánkónk még Mamiéknél, Ők meg nincsenek itthon! :D

Egy kis kerti körkép: ez a nappalinkból, és a teraszunkról látszódik. A terasz végén van a sziklakert, ami sziklák híján még csak kert :). Az a kis "rakás" bal oldalon a tűzrakóhely, ott készült a finom pörkölt a keresztelőn. Hátul a kerítés előtt a fűzfa, kinek neve Trisztán :D, jobbra előrébb pedig Izolda, aki egy juhar. A jobb oldali kerítés mellett pedig egy Spiria sövény, amit Edit Mamáéktól örököltünk. :)

Bendike felkelt közben. Mutatom Neki, milyen szép minden :) Édesen megállapította, hogy a szomszédban is esik, a másik ház is "hós", és a kerítés is havas, ami nem jó, mert nem tud kinyúlni rajta :) Meg Papi már tegnap mondta, hogy a Merciről lesöpörte a havat. (Németországban vannak, kaptunk egy MMS-t, hát mesebeli... Ha Apa letölti a telefonomat, felrakom.)

2010. november 18.

Hangulat

Na, még egy gondolat.
Csak nekem jön meg november közepén (ami idén 15-20 fokos) a karácsonyi hangulatom??? Díszíteném a lakást, miközben kint mellényben vagyunk... Még két hetet várnom kell, már nagyon várom!!! :) Holnap jön a függönyös felmérni a terepet, Mamiék Jézuskája lep meg vele minket. Nagyon szépek leszünk!!! :)))Aztán már tényleg hozok képeket, mert már lassan 5 hónapja itt lakunk...

Magunkról

...mert rég volt.

Sok vidámság nem történik velünk, pedig már ideje lenne, akkor az egész (Apa)család  visszazökkenhetne a régi - még ha nem is lesz olyan, mint volt - kerékvágásba. Gyurci még mindig kórházban, a körülményekhez képest jól van. Írnék Róla, hogy mi történt Vele, de majd inkább, ha otthon lesz, és beleegyezik!
Gyerekekkel egy kis víruson kívül minden rendben, Bubu péntek óta itthon, köhög, Emmával egyetemben. Hétfőn újra ovi.

Bendike elkezdett rajzolni. :) Nagyon sok gombócot rajzol, meg kígyót (vonalak), körte féle és szív féleség is sikeredik néha. Tegnap kapott pár színezőt, most azzal ütjük el az időt. Kirakózni még mindig nagyon szeret, és nagyon ügyes is. Igaz, nincs 12-esnél nagyobbunk, de beszerzünk! :) Éjjel még mindig nem szobatiszta, ami nem tudom, miért van... (ha becsorogna nem lenne baj, de annyi van, int kb egész nap...) Ha nem iszik kakaót este, akkor is... Legújabb heppje, hogy levetkőzik éjszaka, mert zavarja a pelus... Amikor ezt 3/4 4-kor vesszük észre, és úszik az egész ágy... Háááz, nem szeressük! Voltunk hasi UH-n, hogy megnézzék, minden rendben-e, meg székletvizsgálaton. Pocak rendben, a másik eredménye még egy hét.

Emike meg nem áll, a legjobb játék a papírszemetes tologatása, teledobálva játékokkal. Mobilokat tudja hogy kell kinyitni, füléhez tenni, beszél bele. A szája is sokat jár! :) Bilit szereti, főleg, ha van benne valami végtermék. Azt hiszi, ha ráül, rögtön lesz i sott, ezért, ha meglátja a bilit, rácsücsül, majd fel is ugrik, és néz be a lába között. :) Ha én szeretném ráültetni, de nincs kedve, rázza a fejét, hogy nem. Ezt evésnél is eljátssza. Ha egyedül eszik, és nem kér többet, laza mozdulattal ledobja balra a földre. Egész jól átalussza az éjjeleket, bár most nagyon köhög, így én kb 3 órát aludtam éjjel, fél 6-tól fent vagyunk... Jól bírja! (közben lefektettem) És csak most jön a Spiropent (köhögésre), amitől állítólag élénkebb lehet/lesz! Jajj, neee! Hétfőn megkapta a Neis-vac ismétlő oltást, nem volt semmi baja tőle. Jajj, volt még valami, amit csinál... Majd legközelebb. Eszembe jutott. Szülinapjára kapott egy formabedobós házat, amivel már eljátszik, érti a szisztémát :)

Fényképek mostanában nem készültek. :(

2010. november 17.

Esti ceremónia

99%-ban én viszem Bubust aludni, mióta ovis. Ilyenkor lefekszik, ha kéri, mesélek Neki egy Dórás mesét, ami persze sose szólhat másról, csak arról, amiről legelőször, és ha egy kicsit is eltérek, kijavít... :) Utána esti ima, majd "Bábus CD", ami egy zene CD, erre alszik el.

Ma Apa vitte aludni, de valamivel zörgött, bementem hozzá. Kérte, hogy mondjuk el az esti imát. Állva belekezdtem:
-Én Istenem, Jóistenem, ... 
Ő meg közbeszólt:
-Lecsücsülsz? Mert úgy nem múködik!
Na, itt kitört belőlem a röhögés!

Már van egy adag aranyköpése, de egy teli oldalt valószínű Apája irka-firkának tartotta, és kidobta. Ha lesz idpm, leírom ide, ami megvan.

2010. november 5.

Erőt adhat

"Az angyal azt kérdezi Istentől: Miért a boldog nő kapja a sérült gyermeket?
Isten mosolyog: Hogyan adhatnék egy sérült gyereket egy olyan anyának, aki nem tud nevetni? Az rosszindulat lenne, nem?
Angyal: De lesz neki elég türelme?
Isten: Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, vagy önsajnálkozó legyen. Az első sokk után képes lesz a szituációt kezelni. Figyeltem ma őt, független személyiség, ami ritka ma, de mégis szükséges az anyasághoz. A gyermek, akit adok neki, annak saját világa lesz. Képesnek kell lennie az ő világában élni és az nem könnyű.
Angyal: De Isten, szerintem nem is hisz benned!
Isten mosolyog: Nem baj, ezt meg tudom javítani."

Egy blogot olvastam, a hozzászólásban írta egy Anya! Remélem, lesznek, akik erőt tudnak meríteni belőle!

2010. november 1.

Nehéz...

... (túl)élni a napokat, tudva, hogy akár hetek is telhetnek így...
... belegondolni, mit érezhetnek...
... várni a reménnyel teli végét...
... tehetetlennek lenni...
... látni őrlődni azt, akinél még nem szerettél jobban mást...


Nehéz, nagyon nehéz!!!

Ami késik, nem múlik :)

Súly: 9080 gramm (születési 3040 gramm)
Magassága: 74 cm körül, itthon berogyasztott lábakkal 72,5 volt, lassan kinövi a 74-es ruhákat. (születési 56 cm)

Alvása: egyedül alszik a szobájában este is, és délután is. :) Egész könnyen ment, mondjuk az elalvás az még nem az igazi. Fél 9 körül elalszik, és ha nem jön a foga, alszik kb 5-ig. Most kettő is jön, úgyhogy fél 3 körül nálunk folytatja szopi kíséretében a hajnalt 8-ig. Van egy szokása, ami fél óráról leredukálódott 20 percre. Elalszik, és sírva megébred 20 perccel később. Ez fogalmam sincs miért van, az ajtaja nyitva, a folyosón ég egy lámpa Nekik, szóval sötét sincs. Nappal egyszer alszik, általában addigra fárad el, amikor oviba kell indulni Bendusért :(, de általában 1,5-2 órát alszik, ami szerintem kevés. Ha véletlenül elalszik az autóba mondjuk 10 órakor, és 10 perc múlva otthon is vagyunk, nincs több alvás aznap :( Nem tudom, hogy csinálja,

Szopi: 4-5 van egy nap, ebből egy-kettő még felér egy lakomával :), a többi alváshoz, vagy nyugtatáshoz van.

Evés: szinte mindent eszik, de inkább a darabosakat szereti, amiket Ő ehet. A bébiételeket viszont szó nélkül eszi kanállal (én adom). Egyedül még csak most próbálkozik enni, de csak villával.

Mozgás: Járni már nagyon stabilan jár, nem esik nagyokat, sőt. Azok a kobakbeverések, amikre ilyenkor számítani lehet, nála kimaradtak. (kopp-kopp-kopp) A mászás már csak ritkán van porondon :) Ügyesen mászik már régóta lépcsőre, Mamiéknál széles 2 lépcsőfok van, ott orral előre mászik le... :S Eszméletlenül tud táncolni :D Rázza a vállát, rugózik, jobbra-balra fordul, meg lehet zabálni! :D Ujjal mutogat tárgyakra, vagy irányra. Felmászik mindenre, ahonnan kiabál, hogy Anya, vegyél le! :)

Beszéd: vá, dá, ke, te - ezek mutatószavak, memmemmemmem ez amikor éhes, és egy hasonlót mond akkor is, amikor álmos: mammammammam kicsit e betűvel.

Szobatisztaság: nyáron egy hétig alig használt pelenkát. Vagyis volt rajta, csak éreztem, mikor van itt az ideje pisilni, kakilni, majd megint elkezdett nőni a foga, és nem tetszett Neki. Mostanában minden nap ráültetem, és 95%-ban van is valami a biliben :) Ezt nagy mosollyal díjazza, és meg is nézi a végeredményt :D

Egyéb dolgok: szívesen odaadja a tárgyakat, de van amit rögtön vissza is kér :) Imádja a nagy okos tesóját, nagyon szeret szeretgetni, bújni, puszit adni, cuppogni. A könyveket nagyon szereti, nem cska a vastaglaposakat, hanem már a nagyoknak valót is ügyesen forgatja. A motor is nagy kedvenc, a bébitaxival már kicsit tud haladni. Az elismerés nagyon fontos dolog, ha nincs visszajelzés, ránkordít. Nem túlzok, ordít egyet, hogy "héjj, figyelj már RÁM!!!" Nagyon igényli a figyelmet, ha valami nem úgy van, ahogy Ő azt szeretné, veszekszik, kiabál! Állítólag anyjára ütött... :S





22-én fotózáson voltunk Katánál. Szuper volt, Bendike annyira felpörgött, alig lehetett leállítani. Emma is élvezte, sok "Emmaarcot" láttam viszont a képeken! :) Volt karácsonyi díszlet, macik, autók, lufik és az elmaradhatatlan torta! :)

2010. október 28.

Egy kis drukkot kérünk!

Nagymamámnak ma volt szívkatéterezése. Közben szívritmus zavara volt, amit szerencsésen "javítottak", így elvileg nem lesz már vele problémája! Jól van, pihennie kell, de azért a drukk Neki is jól jön! :)

A másik drukkot Gyurcinak, Andris öccsének kérjük. :(
Tegnap este rosszul érezte magát, de csak lázra gyanakodott. Ma elájult, foltok lettek a testén, kórházba vitték. Az intenzíven van, lélegeztetőgépen, altatják. Valami fránya vírust kapott el, nem tudják még, mi a baja. :(
Anyagcseréje nem jó, 40 fokos láza van, alacsony a vérnyomása, fáj mindene, már a cukra sem jó (cukorbeteg), de kezelik! Kérjük a drukkokat, hogy ne legyen semmi komoly baja!!!

2010. október 23.

Akkor és most

 Egy éve ilyenkor indultunk a kórházba! ♥ :)

Nosztalgia :)


Egy éve ezt írtam 3/4 4 körül:

8 nap

Bubu ennyivel hamarabb született! Emma valószínű, nem! :( Pedig már annyira várom, és annyira szeretnénk Apával, ha kibújna, amíg itthon van!!!

Itt volt ma Kriszta barátnőm Máté babával, olyan kis picurka volt (szept.6-án született)! Tudom persze, hogy Emma sokkal kisebb lesz, mert Máté már több, mint 5 kiló, de olyan volt, mintha csak egy takarót tartottam volna! :) Bendusnak is nagyon tetszett, igaz, az elején nagyon meg volt illetődve, de amint felvettem, odajött mellém, és kérte az ölébe, simogatta, cumit adott Neki! :) Ha a szobánkban van, mindig elmondja, hogy az ágyban Emma fog aludni, be is néz, hogy ott van-e?! :)
Tök jót sétáltunk Mátéékkal, bár Bubu a fél utat az ölemben, vagy a hátamon töltötte! Kriszta a sétánál többet nem tudott tenni azért, hogy Emma kijöjjön! :)

Tegnap este már 3 perces fájásaim voltak, de sajnos nem olyan erősek, hogy indulnunk is kelljen! :(
Már egy kilót fogytam, a hasam 3 centivel kisebb lett... Hátha ez már jelent vmit... Max vasárnap kiderül, értek-e vmit ezek a fájások!

2010. október 18.

Vendégsereg - képek

 Szerdán Andris nagyszülei látogattak meg minket:





Pénteken Nagymama és Nagypapa voltak itt. Sajnos nem készült kép. Bubu nagyon jól eljátszott Nagypapával, Nagymamát Emma szórakoztatta :)

Szombaton Mamiéknál voltunk csülköt enni, nagyon finom volt!!! Képek készültek, csak Papi gépével. De megszerzem!


Vasárnap fél 4 körül Edit Mama és Karcsi Papa jöttek át Mamiékkal.





6 körül Gergő és Mira ... és a kis Pocaklakó látogattak meg!!! Apa legjobb barátja Gergő (persze Sanyival :)), aki magában tudta tartani, hogy március elején jön a kis trónörökös, és már túl vannak a polgári esküvőn is! De van mentsége! Ezeket a dolgokat, személyesen jó elmondani, nem Skype-on Belgiumból! :) Nagyon örültem Nekik! Nyáron, ha minden úgy lesz, ahogy tervezik, megyünk Bulgáriába az esküvőjükre! :)