2010. december 24.

December 24.

Délelőtt bementünk Gyurcihoz a kórházba, Nagypapa aznap vitte haza Karácsonyra, de mint utóbb kiderült, végleg! :)
Bubukat lefektettük 2 körül, becsomagoltam a maradék ajándékot, és elkezdtünk készülődni a vacsihoz!
3/4 4-kor már alig bírtunk magunkkal, vártuk nagyon, hogy felébredjenek, hogy mit szólnak az ajándékokhoz. A fenyőfát még előző este feldíszítettük, és életemben először, én is díszítettem! :) Bubu reggel hiányolta is az ajándékokat, de megmagyaráztuk, hogy ez a fa önmagában is nagyon nehéz volt, mert gyökeres, ha délután felkeltek, biztos megérkeznek az ajándékok is!

Szentestét négyesben töltöttük, ahogy szoktuk! :) Emlékszem, mikor kicsik voltunk, átmentünk Juditékhoz, Zsuzsóékhoz, Petiékhez, vagy hozzánk Szenteste, és együtt volt a nagy család! Előtte Pötyinél volt az összes (pót)unoka, Nála mindig előbb jött a Jézuska :), míg a felnőttek otthon serénykedtek. Voltunk olyankor vagy 20-an, kicsin ezt mennyire élveztük! :) Felnőtt fejjel 24-én este csak így négyesben szeretek lenni! 25-én, 26-án aztán a nagyobb családdal!
Mire elkészültünk, meghallottuk a csengettyűt, a Mennyből az angyalt, és siettünk a nappaliba! Bendus közben felugrott a kanapéra Emma szobájában, kilesett az ablakok, és halkan megszólalt: "Mintha láttam volna a Jézuskát!" :) Arany szívem!!!
A nappaliban a karácsonyfa alatt rengeteg ajándék várt minket, finom illatok terjengtek a házban, gyerekek szeme csillogott, örültek mindennek! Szerintem ennél szebbet nem kívánhattunk magunknak! :)
Emma első Karácsonya volt, amit már valamennyire értett, tetszett Neki nagyon a fa, a díszeket leszedegeti, visszaakasztja, az ajándékok, főleg, hogy kibontsa. Bendike játékai jobban foglalkoztatták, dehát érthető, az kell Neki, ami másnál van :)




A vacsit főleg Apa készítette, ebből nem enged, csak a levest csinálhatom. :)
Menü:
Libamáj lilahagymával és tepertővel
Tárkonyos raguleves
Baconbe göngyölt aszalt szilvával és (paprikával töltött) olívabogyóval feltekert csirkemell krumplipürével
Isteni volt minden! :)
(Recepteket felrakom majd a másik blogba)

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!






2010. december 16.

BOLDOG HARMADIK SZÜLINAPOT BUBUNK!!!

Reggel ébredés után felköszöntöttük Bendikét, mert eddig egyik szülinapján se tudt, mit kapott tőlünk, vagy napokkal kéősbb adtuk oda Neki, mert annyi ajándék volt! Mindennek nagyon örült, de azt hiszem, a duplo kukásautó vitte a prímet! :)
Este nagy bulit szerettünk volna megint, de sajnos Bubu, Emma és én is betegek lettünk! :( így csak Mamiék, és Nagypapáék jöttel át.
A torta az utolsó résznél azt mondta, hogy ő márpedig nem lesz olyan, mint ahogy én azt szeretném, úgyhogy elég nagy rakás kakinak éreztem magam, és úgy gondoltam, hogy ez a nap sehogy nem lesz már olyan jó, mint ahogy én azt szerettem volna, hogy legyen Bendikének! Persze Ő ebből csak azt érzékelte, hogy bőgtem egy nagyot, és folyamatosan mondogattam Neki, hogy mennyire szeretem. Ő pedig bújt, és simogatott! :)
Mamiék megoldották a torta gondot, én összeszedtem magam, és indult a sikonyázás! :) Eszméletlenül édesen tud örülni a meglepetéseknek!!! Jobbra-balra dől, tapsol közben és kiabál (áháááá, háááá) :)))!
A szülinapi tortát, ha jól emlékszem, 5-ször kellett újragyújtani, annyira tetszett Neki, hogy elfújhatja! :)
Bendikém, maradj mindig ilyen!!!



(sikeresen eltekertük a beállítást a gépen, így egy jó kép nem lett :( Nem baj, így is emlékezni fogunk erre a napra:))
KOKO, BOLDOG SZÜLINAPOT!!!

2010. december 14.

Semmi sem úgy...

De semmi!

Szombaton nagyon csúszott az út, nekicsúsztam egy kicsit a támfalnak. Csak a rendszám jött le, meg egyesből indultam, szóval nem lett nagy baj.
Felmentem a padlásra, akkor a padlásnyitót törtem el...
Vasárnap az alvásból Emma furán ébredt. Mondtam is Apakának, hogy valami nem stimmel. Éjjel 1,5 órát aludtam... Hétfőn dokinál voltunk, nagyon piros a torka, rekedt, folyik a nózija. Antibiotikum, hurrá! :( Mindkét gyerek itthon!
De legalább megvan,  miért köhög csak éjjel Bubus. Kapott rá köptetőt, meg kevert orrcseppet, meg még valami cseppet, remélem, napok kérdése, és abbahagyja! :)

Csütörtökön Bubu szülinapja, remélem, addigra sokkal jobben lesz Emmus, aznap kell visszamennünk a doktor nénihez is. Annyi mindent szerettem volna ezen a héten csinálni! :( Az ovis köszöntés is elmarad, de remélem, csak tolódik!

Már csak a gyerekeknek hiányzik az ajándék, főleg Emmának, és már kész is vagyunk a rohangálással, a többi már itthoni munka! :)
Holnap nekiállunk mézeskalácsot készíteni, meg újabb adag vajas kekszet! Nagy sikere van!

Kíváncsiság :)

Ki olvas Amerikából? :)
Adri-badri kérhetnék egy meghívót? :)
(lsreginakukacnetorientponthu)

2010. december 11.

Vörösmarty tér

Miután felkeltek a gyerekek, felpakoltuk őket, és nagy naívan nekivágtunk. Babakocsi, bundazsák, ilyen pulóver, olyan kesztyű, anyámkínja be az autóba, és elindultunk a Mexikóihoz, hogy Bubus végre földalattizhasson.
Már ott kezdődtek a gondok, hogy én elfelejtettem sálat vinni, a bundámon a legfelső gomb természetesen nem volt felvarrva, a lábam már annyi idő alatt lefagyott, amíg a két lurkót felöltöztettük(mert oviból hazaérve az összes hó a csizmámba csepegett az autóról), és elindultunk a parkolóból a lejáratig, Apa meg leszakította a gombját a mellkasánál... :)
Második próbatétel lejutni a csúszós lépcsőn a babakocsival, és Bendikével a földalattihoz. Volt egy kedves nő, aki meg akarta fogni Bubu kezét, amíg mi a babakocsival leszenvedjük magunkat, de annyira megijedt a néni kedvességétől B., hogy esze ágában sem volt megfogni más kezét, mint Anyáét. Az út jól telt, Bendus nagyon élvezte, Emi nézelődött.

Harmadik pt. feljutni akkor már a szakadó hóban. Bubust zavarta a hó, szemét nem akarta kinyitni, még jobban csúszott ott a lépcső, szemből hömpölygött a sok ember, és még a babakocsi is... Itt már Apának is kezdett elfogyni a türelme :)
Fent rengeteg ember, hó hullik, látni nem látunk, illatokat érzünk, de kígyózó sor... Ki a tömegből, kis gondolkozás, irány haza, de előtte együnk!


Negyedik pt. lejutni, majd a másik végén feljutni! (Se lift, se letakarított lépcső... Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lenne a fenekem alatt autó, szerintem otthon gubbasztanánk. Ez a budapesti közlekedés förtelmes kisgyerekesként!!! Azon szoktam gondolkozni, és rövidebb útvonal nem jutott eszembe, hogyha babakocsival át akarnék jutni az Őrs vezér terén a HÉV-től a Metróig, akkor be kell mennem a Sugárba, felmenni a mozgólépcsővel/lifttel az emeletre, ott az átjárón átmegyek az Árkádba, leliftezek/mozgólépcsőzöm a földszintre, átmegyek a villamossíneken, át az 5-6 sávos úton, majd nagy nehezen felhúzom azon a pár lépcsőfokon a babakocsit, ami a bejárat előtt van, és kb 20 perc alatt át is jutottam A-ból B-be, miközben kb 2 perc lenne, ha lenne lift/mozgólépcső az aluljáróknál! Ez Magyarország! :( )
Megőszültünk azt hiszem, mire lehuppantunk a Burgerben. :) Bubut utána elvittük Mamiékhoz, mert másnap mentek síelni! :)

Ovis karácsonyi készülődés

Aznap munkanap volt. (szombat)

Karácsonyi zene, és hangulat fogadott az oviban. Gyerekek, szülők mindenütt! :) Mindhárom teremben mást lehetett csinálni, természetesen Bendiék a saját csoportban maradtak! :) Ott gipszformákat lehetett festeni, de lehetett mézeskalácsot készíteni, díszíteni, akadálypályán végigmenni, meg ilyen jó dolgok. Emma megtalálta a babákat, Bubu festett, és vagdostam másik két szülővel, és jót beszélgettünk, ki, mivel és hogyan készül a karácsonyra. Bendike ügyesen végigment az akadálypályán, Emi minden játékot kipróbált. A végét pedig egy bábozás zárta. Mindenki vitt finom sütiket, innivalókat, nagyon jól éreztük magunkat!






2010. december 9.

Mikulás 2. + Krampusz

Vasárnap nem ért véget az ünneplés. Hétfőn először az oviba érkezett meg nagy szakállú Télapó. Mi is ott lehettünk Emmával. A gyerekek énekeltek, verset mondtak, volt aki rajzolt is Neki. Bendike megilletődötten ült a székén, és figyelt, majd még megilletődöttebben átvette a csomagját. :) Emike sem maradhatott ki semmiből, Ő is megkapta a zsákot, mint mindegyik testvér, aki ott volt.

Este találkoztak az ING-s Mikulással. Kaptak 3 szép könyvet,és sok-sok édességet. :)

Tegnap este nem akarta elpakolni a kirakóját, és megjegyeztem, hogy a Mikulás még mindig figyeli, mert Karácsonyig sok idő van, és aki nem fogad szót, vagy nem pakolja el maga után a játékokat... Szóval jön a Krampusz, és elviszi a szeretett puzzle-t. Mivel nem tudja, hogy néz ki ez a csúnya bácsi, pakolt is gyorsan, és elmesélte később Apának. Csak hogy tudjátok, már beszélt is vele! :D Felhívta a kaputelefonon, és azt mondta Neki, hogy megeszi, ha nem fogad szót! (Mármint a Krampusz Bubunak.) Na, ezen annyira megijedt, hogy görbült is a szája, és lefekvésig vagy ötször elmondta, hogy meg akarja enni! Mivel nem gondoltuk, hogy ennyire megijed a Mikulás segítőjétől (mondjuk így legalább van egy varázsszó, aminek kiejtésétől mintagyerek válik belőle), Krampuszűző táncot jártunk a szőnyegen Apával, kezünkben a gyerekekkel. Én már féltem, hogy a szobájában se mer aludni, annyira komolyan vette... A rendhagyó mesenézés és kakaózás után Apának elég volt annyit mondania, hogy a Krampusz nem szereti, ha valaki nem akar aludni, Bendus már mondta is, hogy menjünk aludni, aludni szeretne!!! Ő, akivel délutánonként és este is csatát kell vívni, hogy aludjon... :)
Ma estig nem volt szükség a varászszóra, csak mikor már lefektettem. Nem maradt csöndben, kiabált, ezzel általában felkelti Emmát, ami ilyenkor nem a legjobb, főleg, hogy ma egyedül vagyok velük... Elég volt párszor bekopognom az ajtaján, majd pár másodperc hatásszünet, bementem, és egy megkukult mintagyerek feküdt az ágyban. Szerintem a következő percben már aludt! :D

Pár öltés Mikuláskor

Vacsora alatt pedig megtörtént a baj! Emma elesett egy pólón/pólóval, jó kérdés, hogy történt, mert nem láttuk. Csak a csattanásra ugrottam, és már ahogy emeltem fel, tudtam, hogy kórház lesz belőle! Ömlött a vér az állából és kis szájából. És az a keserves sírás... Gyorsan összeszedtem a cuccot, és irány a kórház, még szerencse, hogy kb 4 percre van! Emma a kocsiban elaludt az ölemben, ami engem nagyon megrémített. Felsiettem Vele a negyedikre gyalog, rutinból megyek, itt még csak az ügyeleten voltunk, ez a mi formánk... Kb negyed óra volt, mire sorra kerültünk -még szerencse, hogy az előttünk lévő épp a wc-csészét támasztotta, amikor ő következett volna- Emi ordított, amikor széthúzta Jakab doktor úr az állát, majd a szájába nézett. Gyorsan megállapította, hogy varrni kell, a szájában nincs nagy gond, csak az alsó fogsora felcsúszott a szájpadlásba. Ma, ahogy játszottunk, láttam, hova, nem egy szép látvány. :( Választhattunk, hogy vagy megyünk az ügyeletes gyerekkórházba, és összevarrják altatásban, vagy helyi érzéstelítéssel helyben. Vacsora után nem volt nagyon kérdés, melyik jöhet szóba, bár én hajlottam volna rá, hogy menjünk máshova, mert nem akartam Neki még nagyobb fájdalmat. Pár perc múlva már a műtőben is volt Samu bácsival, és egy kedves asszisztenssel. Már vagy 5 perce sírt, én a műtő mellett álltam, azt hittem, varrják, azért ez a nagy sírás, mikor a doki megszólal: "Na, Cicamica, most bebugyolálunk" Vagyis, akkor kezdték... Két öltéssel, szorosan Samu bához bújva (akihez percekkel előtte még menni sem akart) jött ki a műtőből. Abban a pár percben annyira rossz volt. Hallani, ahogy utánam sír, hogy nem lehetek mellette, belegondolni, mennyire fájhat Neki, hogy kapálózhat, hogy engedjék el, én meg nem tudok semmit se tenni, csak le-föl sétálgatni!
Következő nap figyelni kellett, nem fáj-e az álla, mert akkor valószínű, eltörött, de ezt így nem tudja megállapítani, mert ilyen kicsit nem lehet röntgenezni! (?!?!?!) (minden rendben volt)
Hogy semmi ne menjen zökkenőmentesen, az orvosos mappát odaadtam Bendusnak, hogy adja oda Apának, mert majd Ők bejelentenek minket, ne nekem kelljen Emmával a karomban. Mappa sehol. Adri, a szomszéd pizsamában keresi az udvaron, utcán, nem találja, én meg annyira be voltam még tojva, hogy a taj-szám nem jutott eszembe. Hazafelé szerencsére meglett 5 házzal arrébb. Apa felrakta a kocsi tetejére, és ott felejtette... :)

Az éjszakánk nem telt túl jól, sokszor szopizott volna a Kisangyal, csak nem mindig ment Neki, biztos nagyon fájt az álla :( Édesen átölelte a mellem, az arcával hozzá bújt, és úgy aludt olyankor. Olyan jó érzés volt! :) Ha meg nem szopizott, akkor meg fetrengett, vetődött...
Másnap minden rendben volt, jó kedve volt, találkozott kétszer is a Mikulással! :)

Kedden kötéscserére mentünk, 3/4 9-től vártunk az orvosra, 1/2 12 után kicsivel már végre kijöttünk kötés nélkül. Arra vártunk ennyi időt -jó, közben elmentünk vásárolni, mert mondták, hogy műt, még minimum 1 óra-, hogy levegye róla a kötést... Jövőhét kedden újabb randi.
Ma kiesett az egyik öltés. Bubu az oviban így fogadta Emmát: "Szia Emike, nem fáj már az állacskád? Úúúgy örülök, hogy itt vagy!" Hát meg kell zabálni ilyenkor! Az oviban mindenki mosolyog, amikor megérkezem, és Bendike észrevesz, mert olyan édesen örül! "Sziiia! Megjöttél? És édes kis mosolygós fejet vág hozzá! :)

Mikulás

Nagyon jól indult a vasárnapunk! Mamiék jöttek délelőtt, és megérkezett a Mikulás. Nagyon örültek a gyerekek, Bubu ugrált, Emma sikonyázott, amikor meglátták a megpakolt ablakokat! :) Nagyon belejött Emi, ha valami nagyon tetszik Neki, elkezd cincogó hangon sikítani :D Kaptak finomságokat, autókat, hajas babát, ceruzákat. Nagyon jót játszottak Mamiékkal, majd Bubu kicsit átment hozzájuk, mi meg pihiztünk hármasban. Mikor hazajött Bubus, a mi Mikulásunk is megérkezett. Meggyújtottam az előszobában a házikókat, és Bendike szobájában a lámpásokat, hogy ünnepi hangulatra érjen haza az elfáradt nagyfiú. Csak bújt az ölembe, mikor behozta Mami, de csak addig, amíg meg nem mondtuk, mintha hallottuk volna csilingelni a Mikulást! :) Máris gyors vetkőzés, és szaladt a szobájába, Emma meg a nyomában! :)
Megint telepakolta ez a Mikulás az ablakot! Nagyon jó gyerekek lehettek! :)
Bubunak legjobban a hatalmas kirakó tetszett, Emikének meg a baba. :)
Jót játszottunk együtt!

2010. december 2.

Mobil(os) Mikulás

Papi most hívott, hogy telefonált Neki a Mikulás. Szeretné látni hétfőn a kisunokáival! :) Még pár mondatot is vált velük!
Nemrég tettem egy elhamarkodott megjegyzést Bubunak, hogy majd találkozunk a Télapóval, és mit fog szólni, ha ezt, meg ezt, meg ezt látja... (mindent szétpakol, nem fogad szót, szekálja Emit, stb.) És Mikulás meghallgatott! :) Féltem, hogy számon fogja kérni a piros ruhás szakállast, ha esetleg nem futunk össze Vele valahol, de a dolog megoldva! :) Hétfőn 6-kor találkoznak! :)