2011. december 14.

Így lettünk nagycsaládosok - 3 hónap távlatából :)

Így 3 hónap távlatából azt hiszem, ideje leírnom Panki evilágra érkezését! Vasárnap volt egy riport a Naplóban, ami annyira előhozta az akkori érzéseket, hogy végigsírtam.

Utolsó pocakfotóm 10-én készült, nem volt nagy hasam


Szeptember 12-én az utolsó vérvételre mentem. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor elmegyek nst-re is, ne kelljen másnap visszamennem a dokimhoz, egy kalap alatt letudom. Nagymamámat megkértem, jöjjön el vele, vigyázzon addig Emmára az autóban, gyors leszek. Nem lett igazam. Elsőt a kisasszony végigaludta, kiküldtek, hogy ébresszem fel. DédiEmit behívtam, megtízóraiztunk, megittam egy üveg colát. Második tökéletes lett, viszont meg akart vizsgálni az ügyeletes orvos. Kérdezték, mikorra vagyok kiírva, amire én csak annyit válaszoltam, hogy 9-ére. Gondoltam hónapot minek mondjak, értelemszerűen következő hónap. Válasz, ok, az már elmúlt. Nem, az 4 hét múlva lesz. Vizsgálóra fel, bő egy ujjnyi, magzatvízvizsgálat, rendben. Messze lakik? Mi van??? 35 percre, ha nincs dugó. Haza tudok még menni? Kint a kicsi, oviban a nagy! Jöjjön megírom a papírt. Mikor lesz a következő uh? 27-én. Ok, szerintem azt már nem várja meg, bármikor jöhet! Jöjjön vissza szerdán, vagy csütörtökön, egyeztessen az orvosával. Miután lezavartuk ezt a beszélgetést, és eljutott az agyamig, miről is van szó, hívtam a dokimat. Megbeszéltük, hogy értelme nincs másnap, amikor rendel bemennem, mert valószínű nagy változás nincs. Na ja! :) Csütörtökön beszéljünk. Egész nap görcsben volt a gyomrom, kattogott az agyam, hogy tényleg nem várja meg az októbert Anna, mikor én egész idő alatt úgy éreztem, hogy tovább is fogom hordani, a terhesség egészét ki akartam élvezni, lévén, hogy utolsó...
13-án reggel, mikor indultunk volna az oviba, elment fél 8-kor a nyákdugóm. Hopp! Tudtam, hogy akár hetek is eltelhetnek dugó nélkül, de akár csak órák. Elvittük Bubust oviba, majd elmentünk Emmával vásárolni. Nagyon rosszul éreztem magam. Hányingerem volt, székelési ingerem volt, izzadtam.Vettem még biztonság kedvéért két 50-es bodyt. :) Otthon felhívtam a dokit, hogy mi a helyzet, milyen folyamatok zajlanak le bennem, mi hogy fáj. Próbálta megértetni velem, hogy hiába ez, meg az a fájdalom, koraszülött lenne. Nem akartam mindenáron, hogy kijöjjön, csak azt a napok óta tartó fájdalmat akartam valahogy lecsökkenteni a minimumra, ami volt. Mint amikor egész nap biciklizem, és feltöri a fenekem az ülés. Emellé még egy kis derékfájás, és máris olyan voltam, mint egy 90 éves néni! :) Este 7-re kaptam időpontot, hogy megnézzen a doki, hogy mi a helyzet odabent. A délelőtt eltelt, 12:27-kor viszont megérkezett az első fájás, mikor indultunk volna Bendikéért az oviba. 10 perc múlva a következő, majd ismét, és nem múlt. Az oviból úgy zavartak haza, nehogy menjek este szülőire. :) Lefektettem a gyerekeket, hívtam Andrist, hogy mi van. Elmentem zuhizni, nem múltak. Hívott a dokim, hogy hogy vagyok, hányra megyek (imádom)? Megbeszéltük, hogy egy óra múlva hívom, ha erősödtek a fájások, akkor menjek a kórházba, onnan meg majd értesítik őt! Feleségével tök jót beszélgettem, Ő helyettesítette a magánrendelésen a szülésznőmet, (épp nyaralt, és szépen kért előtte, hogy várjam meg:)) mondta, hogy meg lehet kérni Tibit, hogy gengszterkedjen egy kicsit, ha már nagyon kibírhatatlan ez a beszarok járás és társai. (nem volt kapható az ötletre) Andris közben elindult, mikor hazaért már 5-10 percesek voltak, akkor kellett hívnom a dokit. Fél 4 körül volt. Mondta, hogy akkor kórház. Cuccom szana szét, de szó szerint... SEMMI nem volt összekészítve, merthát hol van még október 9.?! (végülis csak harmadik gyerek :)) Gyorsan össze, ami eszembe jutott, természetesen papucs, tusfürdő, evőeszköz minek egy magyar kórházba :D 16:04-kor elindultunk Anyukámhoz leadni a gyerekeket csomagokkal együtt, nem is értette... Csak vizsgálatra megyek, nem? Jövünk vissza! Hívtam útközben a dokit, hogy nekem az olyan ciki, ha bemegyek a kórházba, és azt mondják ez semmi, közben meg hülyenék is néznek, hogy harmadik, inkább mennék hozzá, zavarjon haza Ő! 3/4 5-re beértünk hozzá, megvizsgált, semmi változás. Csinált egy UH-t is, baba szép fejlett, gramm alapján semmi para (kb2800g), dehát koraszülött lesz, el fogják vinni, ha mégis ma szülnék. Ne akarjak! Mondtam, hogy nem egy koraszülött a vágyam, csak ennek a görbejárásnak, és minden kínnak a megszüntetése... valahogy! Beküldött fájásos ctg-re a kórházba, nézzék meg, mit érzek. Volt nála egy fájásom, érezte, hogy kőkemény a hasam. Furán beszélt, mintha sejtené, hogy én ma befejezem a 2:1 létet, nem úgy köszönt el, hogy ma már nem látjuk egymást érzésem legyen! Meg is jegyezte, hogyha ez baba, akkor 8-ig úgysem szülök. Dokitól át a kórházba, 3/4 6-ra értünk oda. Ctg-t feltették, azt mondták, 30 perc. Lett belőle 1óra 20 perc kb. Épp az a doki volt az ügyeletes, aki hétfőn vizsgált, emlékezett is rám, mondta, látja a fájásokat... Jött a szülésznő, semmit nem lát... Akkor már úgy voltam, ok, szedjék le, menjek már haza! Ctg után megvizsgált egy másik orvos, 2 ujjnyira voltam nyitva, ctg csak jóslókat mutatott. Vettek vért is, van-e valami fertőzés. A szülés nem indult meg, DE koraszülés esélye áll fent, ezért benntartanak... Mondtam, hogy ez felejtős, hogy én befeküdjek akár 4 hétre, két kicsi meg otthon! De ők ezt javasolják, nem börtön, de akkor is... Ellenálltam, alá is írtam, hogy saját felelősségre. Utána felhívtam a dokimat. Hogy miért csak akkor, fogalmam sincs, tele volt a  hócipőm. Mondta, hogy maradjak bent éjszakára, reggel pedig menjek haza saját felelősségre, ha nincs semmi. Vérkép meglett. Ott volt az ügyeletes is, mondtam, hogy éjjelre maradok, tovább nem... Mosolygott! Bekísértek egy szülőszobába megfigyelésre, rámrakták a ctg-t, és vártunk. 8 körül bejött az ügyeletes, hogy megvizsgál, mert itt csak neki van viszonyítási alapja. Nagyon fent volt még a méhszáj, jól fel kellett nyúlnia, de rögtön mondta, hogy ez kétszer akkora, mint hétfőn volt, előkészítés, szól Feketének! Csak néztem... Közben Andris elment nekem laptop-ért, hogy ne unatkozzam éjjel az osztályon. Negyed kilenckor megkaptam a beöntést, és indult a mandula! 9 körül megérkezett a dokim is, előtte már Andris is, hozta a hiányzó cuccokat, meg kaját, mert aznap egy szelet párizsit ettem... Persze az evés váratott magára...10 körül burkot repesztettek, és sűrűsödtek a fájások, de nagyon jól bírtam Andris szerint, nem is értette, hogy hogy, az első kettővel hogy szenvedtem... Hát azért, mert már tudtam, hogy ez még nem fájdalom, az majd a végén lesz! Jött a félsz is, hogy nem fogom bírni, mi lesz Vele? Nagyon féltem!

Közben tágultam, álltam, labdán ültem, feküdtem, de a méhszájam nem akart eltűnni, ezért kaptam vmi szurit, ami nagyon bekábított, a fájásokat még jobban éreztem tőle (?!), akkor már állni egyáltalán nem akartam, szorítottam Andris kezét, közben majd lefordultam az ágyról a fájdalomtól, ez volt kb fél-1 óra, és jött a kitolás! 23:42-kor kezdtem, talán 6 fájás volt, tolni sokkal többet nyomtam, mert az injekció megint úgy bekábított (mint Bendikénél), hogy nem volt erőm. Az idő nekem nagyon lassan telt, azt hittem, csak kb 10 perc volt, örültem is, hogy 13-a van, Tesóm névnapja, egyet már kapott szülinapjára... de 00:02 volt!

Legalább egy ünnepet meghagytam Neki! :) Amikor számomra nehezen kijött a feje, és éreztem, ahogy kicsusszan végig a pici teste, az már nagyon jó érzés volt ♥ Végig az járt a fejemben szülés alatt, hogy nehogy kicsi legyen, legyen érett a tüdeje, ne kelljen nélküle lennem... De akkora hangja volt, hogy kétség nem volt senkiben, hogy bármi baja is lenne! :) Látszatra se volt egy apró baba, de amikor jött a doki, hogy 3150 gramm és 52 centi, 4-szer kérdeztem vissza, hogy mennyi?! 5 órával korábban 2800 g volt, a felesége épp azt mesélte, hogy mennyire jól számol a gép! :D 10/10-es Apgarja volt az én "csöpp" koraszülöttemnek, nem vitték el rögtön, ahogy mondták, együtt lehettünk kb fél órát. Végigüvöltötte az első hármasban töltött időt, cicizni esze ágában nem volt, csak óbégatni! ♥ Andris vágta el megint a köldökzsinórt, és végig vele volt a mérlegelésen, meg amíg ellátták, engem ezalatt kipucoltak, varrni sehol nem kellett, hála a szülésznőnek, aki egy angyal volt, dokim is mondta, hogy profin csinálta Ildikó, neki köszönhetem. Elvileg nem lehetett volna gátvédelem, de azt hiszem, erre nagy ívben tettek (kértem, ha lehet, legyen), mert koraszülésnél nem lehet, mindenképpen vágni kell...
A tisztítást nem részletezem, kicsit fájdalmas, de az az adrenalin, amit akkor érzel, és a boldogság feledteti! ♥ :) A gyerekágyason nem volt hely, így én mentem egy másik osztályra, Anna pedig az intenzívre. Reggel már a csecsemősöknél volt, megszoptattam 9-kor, és aludt egész nap ♥
Vajúdás közben sokszor eszembe jutott, hogy Bendikénél megfogadtam, többet nem szülök, Emmánál is megjegyeztem, hogy már a háromgyerekeseket sem értem, hogy hogy vetemednek ilyenre?! Hát így! Mindent megér ez a fájdalom, akármennyiszer! ♥
Így lett Panka 36+4 naposan a családunk része! :)

2011. december 13.

2003

Annával olyan jókat keringőzünk erre a számra! A mai tánc alkalmával pedig eszembe jutott, hogy 2003-ban ezen a napon volt a Szalagavatónk! Mennyi minden történt azóta! :)

Osztálytáncunk Polka volt! Mint egy tehenészlány, úgy néztem ki! :)
Barátnőimmel

2011. december 1.

Muszáj

Akármennyire is fáradt vagyok! Nem bírom ki, hogy ne osszam meg ezt a sorozatot! :D



Azt hiszem, nem ez lesz a meglepetés a nagyszülőknek! :D

2011. október 27.

Az első mosoly :)

Nem kellett sokat várnom, csak le kellett írnom! :))) Hangos heöövel rámmosolygott a cumi mögül, gyorsan ki is kaptam a szájából, olyan szép volt! :)Könnybelábadt a szemem... :)

Első korszak vége


Pankiki 6 hetes lett tegnap! Kis csecsemőnk... Gyorsan szaladnak a hetek, vége a gyermekágyas időnek, az újszülött kornak.
3880 gramm, ami 1010 grammal több, mint 1 hetesen volt. Számomra ez azért annyira hihetetlen, mert annyit bukik, és hány, szééép nagy sugárban, hol az arcomba, hol csak a mellemre, vagy csak egyszerűen a frissen feladott ruhájára, hogy csoda, hogy benne marad valami...
Egyre jobban nyílik a világ előtte, olyan kis értelmesen tud már nézelődni, gondolkodva néz a szemünkbe.
Mosolyt még nem kaptam, de már nagyon várom! :) Oldalra tud fordulni hátról, imádom, ahogy ilyenkor tartja a lábait keresztben.
Kettőt-hármat tüsszög egymás után, ha nem sikerül, édes kis eööö-t mond, amitől elolvadok! Érzékeny a pocakja, oda kell figyelnem, mit eszem, különben este sírás van. 90%-ban kinőtte az 50-es ruhákat, 54-est, 56-ost adok már Rá. A szemeiben mintha barna foltok kezdenének kialakulni. Eszméletlenül bebugyolálva szeret aludni, és fontos, hogy tudjon fogni valamit, Papától kapot egy Dudut, szerintem kedvenc lesz! :) Szopi közben is sokszor fogja az ujjamat, vagy jól belemarkom a cicibe. Igény szerint eszik, többször, mint 8. Sokat van már ébren, másfél-két órát is akár. Kicsit még mindig sárga, de már fehéredik. Még mindig tudok csodálkozni, és gyönyörködni, hogy mennyire más fejformája van, hosszúkás arc, hátul szép kerek buksi. B&E-nek "kis" kerek fejük volt. :)
Teljesen a mindennapjainkban van már, gyerekek, főleg Emma első mondata minden reggel, Pankiki? Nagytesók türelmesen (vagy nem :)) megvárják a szopi végét, és csak utána türelmetlenkednek, ha nem kapnak azonnal inni/enni/mesét/játékot. Bendike újra nagyon szeretgeti, bár még mindig fiús finomsággal, ha sír, sokszor megy oda hozzá a járókához, és mondja, hogy "ne sírj Panka, nincs semmi baj! Fáj a pocakod?" Emi szeretete sem hanyatlik, csak ível, egyre jobban, mostanában már enni is hoz Neki fa tortát, zöldségeket, reggelit, pelussal törölgeti a száját ha kell, ha nem, cumit kitartóan gyömöszöli a szájába, szopizni is segít, Anna kezeit a mellemre teszi, és utasítja: Ideee! Nyem! Ideeeee!!! Puszilgatni szeretné 24/24-ben, kijavít minket, hogy Pankikiii, véletlenül sem Panka, majd Bendikével megbeszélik: "Jó, Te Pankikinek hívod, én Pankának, Apa/Anya meg Annának!" Ha sír, és nem megyek rögtön oda Annához, Manó szalad, és szólj, hogy "sír Pankiki!" (Emmának ez az első mondatai egyike, mégha nem is egy hosszú, de mondat :))
Eszméletlen gyorsan eltelt a hat hét, már nem is tudom, milyen volt, mikor még nem volt! :)

2011. október 25.

2 éves gyönyörűségünk :)



Nem tűntem el, csak valamit hanyagolnpm kell, és sajnos ez a valami a blog, de Apájuk jövőhéten szabin van, megpróbálom pótolni az elmúlt 6 hetet! :)

2011. október 2.

Anna 2 hetes

3050 gramm, egyre szebb színe van.
Anna gyakorlatilag eszik, alszik, délelőtt fent van 8-9 körül másfél órát, aztán délután egy kicsit. Szopizik rendesen, tejem is van elég, lassan beáll a kereslet-kínálat. Napirendünk még nincs, elvagyunk. :)
Emma imádja Pankikit (tegnap óta hívja így :)), egyfolytában ölelgetni akarja, szopinál is segít Neki, nyomja a fejét a mellemhez finoman, a másik keze pedig rajtam van. ♥ Közben bújik hozzá, puszilgatja. Bendike nem ennyire nagy rajongó, de Ő is mindig kéri az ölébe, puszilgatja, simogatja. :) 
Ma végre leesett a köldökcsonkja, lassan fürödhet, remélem akkor már egy fokkal halkabb lesz a művelet! :D
Csak akkor sír, ha sok nyögdösés után se jön ki a puki, vagy már nagyon éhes, én meg a mérlegeléssel szórakozom!
Kedvence a tiszta pelus, rögtön belerottyant. Ha hamarabb adom rá a következőt, akkor abba is! :D Még jó, hogy olyan pici, hogy nem kezdtem el a mosható pelusokat ráadni :) Majd ha kevesebbet rottyant! :)
50-60 között szopizik, kb 5 perc, ha belealszik nagyon, akkor 15. Ez már nagyon jó, elején volt 45-50 perc is...
Velünk alszik egy ágyban, így éjjel csak kis nyökögései vannak, rögtön kapja a cicit. Éjfél körül, és 3 körül eszik, utána 6 körül, és alszik kb fél 9-ig, eszik, és onnantól van fent.
Voltunk már kint is, jó nagyokat alszik a levegőn. Sétálni 3 gyerekkel viszont nem megyek egy ideig egyedül! :)

8 naposan kirándultam Vele egy nagyot, végeredmény hamarosan! :)
Szeme mintha kék lenne, nem szürke.

2011. szeptember 23.

Itthon

Aznap (talán a bejegyzés után 10 perccel már nem bírtam várni, felhívtam a kórházat) fél 1-re mehettem az etetésre, és utána hazaengedték! :)
Nem a szívem csücske az intenzív, főleg így, hogy utólag került oda. Azt mondták, minden egyes evés alkalmával egyen 50-60-at, mert ennyit KELL, 3 óránként éjjel-nappal!
Hülye fejemmel elkezdtem mérni, és aggódni, mert esze ágában nem volt ennyit enni... De még a felét sem! Cumisüvegből egyáltalán nem fogadta el. Mikor már Andris is kiakadt rám, hogy mit aggódom ennyit, lesz@rtam, azóta eszik rendesen, persze nem ennyit, merthogy nem ennyit kell... :)

2011. szeptember 21.

1 hetes Anna

2870 gramm, nyugodt kis sárga Baba.
90%-ban alszik. A szopitechnikát még tanulnia kell, kb 45 percig tart egy evés. Próbálom 3 óránként ébreszteni, de néha nem könnyű.
Első fürdés hangos volt, remélem, majd megszereti, ha leesett a köldökcsonk.
Tesók imádják fogdosni, versengenek, kinél lehet. Főleg Emma, aki odacsap, ha akkor közelít Bubu, mikor Nála van.
Én kistehén vagyok, de fejek szorgalmasan (ha van lelki erőm), hiszen jó helyre kerül a lefejt tejcsi is! :)

2011. szeptember 19.

De még le sem hullottak a levelek...

Mondta Bendike, amikor Mami elmondta Nekik reggel, hogy megszületett Anna!

Sietett a Kicsilány, aminek most kicsit "isszuk a levét". 4 nap híjján koraszülött lett, ami ellen a fejlettsége, és a súlya ellentmond, de mivel az, és besárgult, a kontrollon benntartották! :(
Kisbogár egy inkubátorban van, kékfényezik, és infúziót kap! Fejek 3 óránként, visszük a tejet Neki.
Dél körül kiderül, hogy ma hazahozhatjuk-e?! Nagyon remélem, mert eszméletlenül hiányzik! Emmának is, egyfolytában keresi a Babát. Bendike nemsokára hazaér a hétvégi nagyszülőzésből, együtt lehetnénk végre! Drukkoljatok!

2011. szeptember 13.

10

Ezer dolgom lenne, mert semmi nincs összepakolva, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy nekikezdjek!
Sírnom kell... Miért? Fogalmak sincs... Talán félek... de a harmadiktól?!

Tegnapi 2. ctg kifogástalan lett, első nem. Máhszáj bő egy ujjnyira nyitva, majdnem kettő.
Ma reggel elment a nyákdugó, egyenesen, normálisan nem tudok menni, fáj lent minden. Fél egy óta 10 perces fájásaim vannak... 7-re vár a doki, de lehet, hogy hamarabb találkozunk! :)

2011. szeptember 7.

Anna 35 hetes UH + 1. ctg

BPD: 92 mm (ez 37+4 naposnak felel meg, hasonlít a Nagytesójára :D)
OFD: 112 mm
HC: 323 mm
AC: 307 mm
FL: 67 mm
Becsült súly: 2486 gramm


Méhszáj zárt, feje nagyon lent van!
Megvolt az első Ctg is, azt hiszem, nem a kedvence a Kisasszonynak! Lerúgta a fejet a hasamról, és folyamatosan hullámzott a pocak...


Hétfőn megyek az utolsó vérvételre, és a következő ctg-re, majd 27-én az utolsó ultrahangra! :)

Lassan vége...

2011. szeptember 6.

Hangolódás

Körülbelül 2 hete olyan intenzív jóslóim vannak, hogy néha csak nézek ki a fejemből, hogy ez meg mégis mi?!
Tegnap előtt 40 percig 5 perces fájásaim voltak, olyan igaziak, amikor gondolkozom, hogy most menjek el zuhanyozni, vagy pakoljam be előbb a kórházi csomagot... Aztán abbamaradt! Kicsit korai lenne még a 36. héten.
Lélekben ilyenkor már a szülőszobán vagyok, várom a pillanatot, amikor meglátom, megfoghatom, olyan meleg érzés tölt el, főleg, ha arra gondolok, milyenek lesznek együtt, hárman! :)
Furcsa belegondolni, hogy majdnem 5 hét van még hátra, de a napi fájások miatt valahogy nem tudom elképzelni, hogy október 9-éig egyben leszek. Lehet, hogy most szóltam el magam, és 40 hetesen a pillanatot várom?! :D
Leginkább azon izgulok, hogy mikor kell majd indulni. Ki, hol lesz épp?! Bendike oviban, vagy itthon?! Hogy Andris épp dolgozik, az nem olyan fontos, mert 5 percre van a kórháztól, bevezetek (vagy ez hülye ötlet?!), ott találkozunk! Hétköznap, vagy hétvége? Éjjel, vagy nappal?
Mind a kettőjüket éjjel szültem, jó lenne egyszer világosban! :)

2011. szeptember 5.

Nehéz az elválás, de kinek?


Mosolyogva indultunk az oviba:
 így szeretik egymást
Az elválás szuperül ment, mintha tegnap lett volna, hogy utoljára otthagytam Bendikét az oviban. Csakhát a kistesó megnőtt, és akkora sírást levágott az ovitól hazáig, hogy csak na! Folyamatosan csak azt ismételgette, hogy Bubuuu, Bubuuu, itthon se nagyon találja a helyét... Biztatgattam, hogy nemsokára megint lesz itthon egy Tesókája, de ez akkor épp hidegen hagyta! :)
Ez a hiszti vége a 35 hetes Anna-lakkal :)

2011. augusztus 31.

Nyaralás

Spontán ötlet volt Anyától, hogy menjünk le a Balcsira, mert jó idő lesz, és ha tud Andris, vegyen ki szabit. De épp az a hét volt betervezve, minden nyáron ez a Mi hetünk! :) Csütörtök délelőtt nekiindultunk Mamival és Papival az útnak, Andris szombaton csatlakozott hozzánk.
Szuper hét volt, minden nap fürödtünk a Balatonban, bicikliztünk (még én is, és jól is esett), volt pónilovazás, vitorlázás, szörfözés, evezés, játszóterezés, motorozás, vízibiciklizés, és pancsi délelőtt, délután!
Két napig négyesben voltunk, majd ismét csatlakoztak Mamiék. Azt hiszem, kellőképpen kifáradtak, amíg együtt voltunk! :)











Anna 34 hetes 4D

Hétfőn már nagyon nem bírtam magammal, felkaptam a gyerekeket, és elmentünk 4D ultrahangra. Látszik, hogy harmadik, hanyagolom is rendesen a Vele kapcsolatos bejegyzéseket!
A finisben ideje volt a mozizásnak. (az igazat megvallva, nagyon érdekelt, milyen szája van, mert nekem kicsit kacsacsőrűnek tűnt minden UH-on, de állíthatom, hogy GYÖNYÖRŰ!!!)
Mikor bekapcsolta a doki a 4D-s képet: Tiszta Apukája! :))) És tényleg! De inkább Emma! Ugyanilyen volt amikor megszületett, csak akkor a szülésznő mondta rögtön, ahogy meglátta, hogy "Tiszta Apukája!" Na, de majd ha megszületett, kiderül, hogy is néz ki! :) Álmomban Emma arc volt szőke hajjal... kíváncsi vagyok!

Elején aludt, kicsit felébresztettem, nagyon morcos volt, ásítozott nagyokat, majd fogta, és a pofija elég vágta a lábait! :D Hagytam volna békén. :)



Körülbelül 2200 gramm, de nekem a jövőheti mérés lesz az igazi, amit mindig ugyanazon a gépen csinál a doki.