Így 3 hónap távlatából azt hiszem, ideje leírnom Panki evilágra érkezését! Vasárnap volt egy riport a Naplóban, ami annyira előhozta az akkori érzéseket, hogy végigsírtam.
Utolsó pocakfotóm 10-én készült, nem volt nagy hasam
Szeptember 12-én az utolsó vérvételre mentem. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor elmegyek nst-re is, ne kelljen másnap visszamennem a dokimhoz, egy kalap alatt letudom. Nagymamámat megkértem, jöjjön el vele, vigyázzon addig Emmára az autóban, gyors leszek. Nem lett igazam. Elsőt a kisasszony végigaludta, kiküldtek, hogy ébresszem fel. DédiEmit behívtam, megtízóraiztunk, megittam egy üveg colát. Második tökéletes lett, viszont meg akart vizsgálni az ügyeletes orvos. Kérdezték, mikorra vagyok kiírva, amire én csak annyit válaszoltam, hogy 9-ére. Gondoltam hónapot minek mondjak, értelemszerűen következő hónap. Válasz, ok, az már elmúlt. Nem, az 4 hét múlva lesz. Vizsgálóra fel, bő egy ujjnyi, magzatvízvizsgálat, rendben. Messze lakik? Mi van??? 35 percre, ha nincs dugó. Haza tudok még menni? Kint a kicsi, oviban a nagy! Jöjjön megírom a papírt. Mikor lesz a következő uh? 27-én. Ok, szerintem azt már nem várja meg, bármikor jöhet! Jöjjön vissza szerdán, vagy csütörtökön, egyeztessen az orvosával. Miután lezavartuk ezt a beszélgetést, és eljutott az agyamig, miről is van szó, hívtam a dokimat. Megbeszéltük, hogy értelme nincs másnap, amikor rendel bemennem, mert valószínű nagy változás nincs. Na ja! :) Csütörtökön beszéljünk. Egész nap görcsben volt a gyomrom, kattogott az agyam, hogy tényleg nem várja meg az októbert Anna, mikor én egész idő alatt úgy éreztem, hogy tovább is fogom hordani, a terhesség egészét ki akartam élvezni, lévén, hogy utolsó...
13-án reggel, mikor indultunk volna az oviba, elment fél 8-kor a nyákdugóm. Hopp! Tudtam, hogy akár hetek is eltelhetnek dugó nélkül, de akár csak órák. Elvittük Bubust oviba, majd elmentünk Emmával vásárolni. Nagyon rosszul éreztem magam. Hányingerem volt, székelési ingerem volt, izzadtam.Vettem még biztonság kedvéért két 50-es bodyt. :) Otthon felhívtam a dokit, hogy mi a helyzet, milyen folyamatok zajlanak le bennem, mi hogy fáj. Próbálta megértetni velem, hogy hiába ez, meg az a fájdalom, koraszülött lenne. Nem akartam mindenáron, hogy kijöjjön, csak azt a napok óta tartó fájdalmat akartam valahogy lecsökkenteni a minimumra, ami volt. Mint amikor egész nap biciklizem, és feltöri a fenekem az ülés. Emellé még egy kis derékfájás, és máris olyan voltam, mint egy 90 éves néni! :) Este 7-re kaptam időpontot, hogy megnézzen a doki, hogy mi a helyzet odabent. A délelőtt eltelt, 12:27-kor viszont megérkezett az első fájás, mikor indultunk volna Bendikéért az oviba. 10 perc múlva a következő, majd ismét, és nem múlt. Az oviból úgy zavartak haza, nehogy menjek este szülőire. :) Lefektettem a gyerekeket, hívtam Andrist, hogy mi van. Elmentem zuhizni, nem múltak. Hívott a dokim, hogy hogy vagyok, hányra megyek (imádom)? Megbeszéltük, hogy egy óra múlva hívom, ha erősödtek a fájások, akkor menjek a kórházba, onnan meg majd értesítik őt! Feleségével tök jót beszélgettem, Ő helyettesítette a magánrendelésen a szülésznőmet, (épp nyaralt, és szépen kért előtte, hogy várjam meg:)) mondta, hogy meg lehet kérni Tibit, hogy gengszterkedjen egy kicsit, ha már nagyon kibírhatatlan ez a beszarok járás és társai. (nem volt kapható az ötletre) Andris közben elindult, mikor hazaért már 5-10 percesek voltak, akkor kellett hívnom a dokit. Fél 4 körül volt. Mondta, hogy akkor kórház. Cuccom szana szét, de szó szerint... SEMMI nem volt összekészítve, merthát hol van még október 9.?! (végülis csak harmadik gyerek :)) Gyorsan össze, ami eszembe jutott, természetesen papucs, tusfürdő, evőeszköz minek egy magyar kórházba :D 16:04-kor elindultunk Anyukámhoz leadni a gyerekeket csomagokkal együtt, nem is értette... Csak vizsgálatra megyek, nem? Jövünk vissza! Hívtam útközben a dokit, hogy nekem az olyan ciki, ha bemegyek a kórházba, és azt mondják ez semmi, közben meg hülyenék is néznek, hogy harmadik, inkább mennék hozzá, zavarjon haza Ő! 3/4 5-re beértünk hozzá, megvizsgált, semmi változás. Csinált egy UH-t is, baba szép fejlett, gramm alapján semmi para (kb2800g), dehát koraszülött lesz, el fogják vinni, ha mégis ma szülnék. Ne akarjak! Mondtam, hogy nem egy koraszülött a vágyam, csak ennek a görbejárásnak, és minden kínnak a megszüntetése... valahogy! Beküldött fájásos ctg-re a kórházba, nézzék meg, mit érzek. Volt nála egy fájásom, érezte, hogy kőkemény a hasam. Furán beszélt, mintha sejtené, hogy én ma befejezem a 2:1 létet, nem úgy köszönt el, hogy ma már nem látjuk egymást érzésem legyen! Meg is jegyezte, hogyha ez baba, akkor 8-ig úgysem szülök. Dokitól át a kórházba, 3/4 6-ra értünk oda. Ctg-t feltették, azt mondták, 30 perc. Lett belőle 1óra 20 perc kb. Épp az a doki volt az ügyeletes, aki hétfőn vizsgált, emlékezett is rám, mondta, látja a fájásokat... Jött a szülésznő, semmit nem lát... Akkor már úgy voltam, ok, szedjék le, menjek már haza! Ctg után megvizsgált egy másik orvos, 2 ujjnyira voltam nyitva, ctg csak jóslókat mutatott. Vettek vért is, van-e valami fertőzés. A szülés nem indult meg, DE koraszülés esélye áll fent, ezért benntartanak... Mondtam, hogy ez felejtős, hogy én befeküdjek akár 4 hétre, két kicsi meg otthon! De ők ezt javasolják, nem börtön, de akkor is... Ellenálltam, alá is írtam, hogy saját felelősségre. Utána felhívtam a dokimat. Hogy miért csak akkor, fogalmam sincs, tele volt a hócipőm. Mondta, hogy maradjak bent éjszakára, reggel pedig menjek haza saját felelősségre, ha nincs semmi. Vérkép meglett. Ott volt az ügyeletes is, mondtam, hogy éjjelre maradok, tovább nem... Mosolygott! Bekísértek egy szülőszobába megfigyelésre, rámrakták a ctg-t, és vártunk. 8 körül bejött az ügyeletes, hogy megvizsgál, mert itt csak neki van viszonyítási alapja. Nagyon fent volt még a méhszáj, jól fel kellett nyúlnia, de rögtön mondta, hogy ez kétszer akkora, mint hétfőn volt, előkészítés, szól Feketének! Csak néztem... Közben Andris elment nekem laptop-ért, hogy ne unatkozzam éjjel az osztályon. Negyed kilenckor megkaptam a beöntést, és indult a mandula! 9 körül megérkezett a dokim is, előtte már Andris is, hozta a hiányzó cuccokat, meg kaját, mert aznap egy szelet párizsit ettem... Persze az evés váratott magára...10 körül burkot repesztettek, és sűrűsödtek a fájások, de nagyon jól bírtam Andris szerint, nem is értette, hogy hogy, az első kettővel hogy szenvedtem... Hát azért, mert már tudtam, hogy ez még nem fájdalom, az majd a végén lesz! Jött a félsz is, hogy nem fogom bírni, mi lesz Vele? Nagyon féltem!
Közben tágultam, álltam, labdán ültem, feküdtem, de a méhszájam nem akart eltűnni, ezért kaptam vmi szurit, ami nagyon bekábított, a fájásokat még jobban éreztem tőle (?!), akkor már állni egyáltalán nem akartam, szorítottam Andris kezét, közben majd lefordultam az ágyról a fájdalomtól, ez volt kb fél-1 óra, és jött a kitolás! 23:42-kor kezdtem, talán 6 fájás volt, tolni sokkal többet nyomtam, mert az injekció megint úgy bekábított (mint Bendikénél), hogy nem volt erőm. Az idő nekem nagyon lassan telt, azt hittem, csak kb 10 perc volt, örültem is, hogy 13-a van, Tesóm névnapja, egyet már kapott szülinapjára... de 00:02 volt!
Legalább egy ünnepet meghagytam Neki! :) Amikor számomra nehezen kijött a feje, és éreztem, ahogy kicsusszan végig a pici teste, az már nagyon jó érzés volt ♥ Végig az járt a fejemben szülés alatt, hogy nehogy kicsi legyen, legyen érett a tüdeje, ne kelljen nélküle lennem... De akkora hangja volt, hogy kétség nem volt senkiben, hogy bármi baja is lenne! :) Látszatra se volt egy apró baba, de amikor jött a doki, hogy 3150 gramm és 52 centi, 4-szer kérdeztem vissza, hogy mennyi?! 5 órával korábban 2800 g volt, a felesége épp azt mesélte, hogy mennyire jól számol a gép! :D 10/10-es Apgarja volt az én "csöpp" koraszülöttemnek, nem vitték el rögtön, ahogy mondták, együtt lehettünk kb fél órát. Végigüvöltötte az első hármasban töltött időt, cicizni esze ágában nem volt, csak óbégatni! ♥ Andris vágta el megint a köldökzsinórt, és végig vele volt a mérlegelésen, meg amíg ellátták, engem ezalatt kipucoltak, varrni sehol nem kellett, hála a szülésznőnek, aki egy angyal volt, dokim is mondta, hogy profin csinálta Ildikó, neki köszönhetem. Elvileg nem lehetett volna gátvédelem, de azt hiszem, erre nagy ívben tettek (kértem, ha lehet, legyen), mert koraszülésnél nem lehet, mindenképpen vágni kell...
A tisztítást nem részletezem, kicsit fájdalmas, de az az adrenalin, amit akkor érzel, és a boldogság feledteti! ♥ :) A gyerekágyason nem volt hely, így én mentem egy másik osztályra, Anna pedig az intenzívre. Reggel már a csecsemősöknél volt, megszoptattam 9-kor, és aludt egész nap ♥
Vajúdás közben sokszor eszembe jutott, hogy Bendikénél megfogadtam, többet nem szülök, Emmánál is megjegyeztem, hogy már a háromgyerekeseket sem értem, hogy hogy vetemednek ilyenre?! Hát így! Mindent megér ez a fájdalom, akármennyiszer! ♥
Így lett Panka 36+4 naposan a családunk része! :)
