Hipp-hipp-hurrááá!

Na, azért ennyire nem örülök(ünk)!
Hétfőn egész éjjel azt hallgattam, mennyit köhög Bendus. Próbáltam Neki Nurofent adni, de tiltakozott álmában.

Kedden hajnaloztunk egyet, 2-f6-ig nem aludt, egyfolytában egy zenés, mondókás, Zsuzsóéktól kapott CD-t akart hallgatni, amivel nem lett volna gond, ha:
1. megvan a távirányítója a Hifinek,
2. nem 35 perces a CD,
mert:
1. nem tudtam beállítani, hogy rögtön induljon újra,
2. 25 percenként rohangálhattam be hozzá, hogy újraindítsam, és beszélgessünk egy kicsit

Mire végre aludhattam volna, mehettem Emmáért :)

Szerdán 3-3/4 5-ig néztünk mesét, bújt hozzám, vagy épp köhögött, nózit fújt, vagy ivott.
Amikor bementem hozzá, volt egy aranyos párbeszédünk:
-Odanézz! -nagyon figyelemfelkeltő hangsúllyal
-Mi az, folyik az orrod? - sötét volt, semmit nem láttam
-Beragadt a szemem!
Szóval szerdára már kötőhártya-gyulladása volt, délután dokihoz mentünk. Apa kihagyta a focit, mi meg Bendikével az orvosnál töltöttünk 2 órát...
Vírusos torok+kötőhártya-gyulladás -> a két gyerek ne érintkezzen, még egy szobában se legye... Mégis hogy? Melyik érti meg?

Csütörtök este is volt valami buli, de már összefolynak az éjjelek, mert Emma se aludt addig, ameddig szokott, ellenben éjjel nem kelt, csak nagyon korán reggel. Csütörtök reggel úgy döntött, 6-kor ébresztő :) Én is örültem, a sok éjszakázás után. Bendike másik szemem is "beragadt".

Péntek éjjel 2-kor csak nyöszörgött Bendus, megsimogattam, és visszaaludt, de akkor már égett a szemem. Belenéztem a tükörben... vörösödött! Hurrá! 5-kor, amikor újra keltem, már összeragadt.
A köhögésem 3 hete nem múlik, emellé társul a kicsit bedagat, véreres szemem, és hogy teljes legyen a kép, este már a torkom is fájt. Fél 5-től pedig nem tudok aludni... Bubu is volt már fent. Emma fél 7 óta alszik, Neki lassan vége az alvásnak.
Na, most valahogy nem tudom a jó oldalát nézni a dolgoknak. Vagy mégis, van időm pótolni a bejegyzéseket, bár a bal szemem nagyon fáj. :(