2011. október 27.

Első korszak vége


Pankiki 6 hetes lett tegnap! Kis csecsemőnk... Gyorsan szaladnak a hetek, vége a gyermekágyas időnek, az újszülött kornak.
3880 gramm, ami 1010 grammal több, mint 1 hetesen volt. Számomra ez azért annyira hihetetlen, mert annyit bukik, és hány, szééép nagy sugárban, hol az arcomba, hol csak a mellemre, vagy csak egyszerűen a frissen feladott ruhájára, hogy csoda, hogy benne marad valami...
Egyre jobban nyílik a világ előtte, olyan kis értelmesen tud már nézelődni, gondolkodva néz a szemünkbe.
Mosolyt még nem kaptam, de már nagyon várom! :) Oldalra tud fordulni hátról, imádom, ahogy ilyenkor tartja a lábait keresztben.
Kettőt-hármat tüsszög egymás után, ha nem sikerül, édes kis eööö-t mond, amitől elolvadok! Érzékeny a pocakja, oda kell figyelnem, mit eszem, különben este sírás van. 90%-ban kinőtte az 50-es ruhákat, 54-est, 56-ost adok már Rá. A szemeiben mintha barna foltok kezdenének kialakulni. Eszméletlenül bebugyolálva szeret aludni, és fontos, hogy tudjon fogni valamit, Papától kapot egy Dudut, szerintem kedvenc lesz! :) Szopi közben is sokszor fogja az ujjamat, vagy jól belemarkom a cicibe. Igény szerint eszik, többször, mint 8. Sokat van már ébren, másfél-két órát is akár. Kicsit még mindig sárga, de már fehéredik. Még mindig tudok csodálkozni, és gyönyörködni, hogy mennyire más fejformája van, hosszúkás arc, hátul szép kerek buksi. B&E-nek "kis" kerek fejük volt. :)
Teljesen a mindennapjainkban van már, gyerekek, főleg Emma első mondata minden reggel, Pankiki? Nagytesók türelmesen (vagy nem :)) megvárják a szopi végét, és csak utána türelmetlenkednek, ha nem kapnak azonnal inni/enni/mesét/játékot. Bendike újra nagyon szeretgeti, bár még mindig fiús finomsággal, ha sír, sokszor megy oda hozzá a járókához, és mondja, hogy "ne sírj Panka, nincs semmi baj! Fáj a pocakod?" Emi szeretete sem hanyatlik, csak ível, egyre jobban, mostanában már enni is hoz Neki fa tortát, zöldségeket, reggelit, pelussal törölgeti a száját ha kell, ha nem, cumit kitartóan gyömöszöli a szájába, szopizni is segít, Anna kezeit a mellemre teszi, és utasítja: Ideee! Nyem! Ideeeee!!! Puszilgatni szeretné 24/24-ben, kijavít minket, hogy Pankikiii, véletlenül sem Panka, majd Bendikével megbeszélik: "Jó, Te Pankikinek hívod, én Pankának, Apa/Anya meg Annának!" Ha sír, és nem megyek rögtön oda Annához, Manó szalad, és szólj, hogy "sír Pankiki!" (Emmának ez az első mondatai egyike, mégha nem is egy hosszú, de mondat :))
Eszméletlen gyorsan eltelt a hat hét, már nem is tudom, milyen volt, mikor még nem volt! :)

4 megjegyzés:

Mónika írta...

de édesek így hárman!

khase írta...

szuper ez a kep es tenyleg mar nem is tünik olyan picinek Anna, olyan "foghato" baba mar :) es micsoda nagy szemei vannak :)
Örülök, hogy ilyen jol vagytok es ilyen jol belerazodtatok a haromgyerekes csaladi eletbe :)
Sok puszi Orsi

Emese írta...

Nagyon édesek a gyerekeid!!! A kép róluk is magáért beszél! Megnyerted a főnyereményt :) 3 szép, egészséges gyerek, férj, otthon, szeretet. Kell ennél több? :)
Jó volt olvasni!

Orsi írta...

Nagyon örülök Nektek, csodaszép gyerekeid vannak!