Nehogy már az első hónapban megszegjem a fogadalmam, írok.
Az úgy volt, hogy... Eddig mindig Bendike egyedül ment Budakeszire. Emmát gondolom, még kicsinek tartották Nagymamáék, vagy nem tudom, mi sem erőltettük, hogy menjen, mert Andris nem akarta! Igen, Ő nem akarta! Féltette a kicsi lányát! :)
Pénteken volt Viktor szülinapja, mentünk Budakeszire, és elvileg Bendike ott maradt volna. VOLNA! Reggeltől mondta, hogy Ő márpedig nem fog ott aludni. Gondoltam, csak 5 perces durci, szeret Viktorral játszani. Pakoltam össze a cuccát, kérdezem, hogy a takiját, ami nélkül nem szívesen alszik, viszi-e, vagy maradjon itthon. Nem kell, mert nem alszik ott!!! Közben már mondtam Andrisnak, hogy készüljön, ez nem amolyan most nincs kedvem, de majd megjön dolog. Mindenki győzködte ott, hogy milyen jó lesz, mit fognak játszani, stb., de hajthatatlan volt. Közben Emi jelentkezett, hogy majd Ő ott marad! :) Nagypapa az autóban mondta Bubusnak, ha szombaton hívja, jön érte, és elviszi.
Reggel Emma még mindig Éééén!!!-ezett, és így már volt kedve Bendusnak menni. Apa sem ellenkezett, azt hiszem, ez kellett, hogy Emma akarjon menni, ne mi akarjuk! :)
Nagyon-nagyon furcsa volt egygyerekesként lenni. Tudtunk nyugodtan vásárolni, csöndben megebédeltünk itthon, nem is emlékeztünk rá, hogy milyen volt... Andrisban felötlött a kérdés, hogy nem lett volna jobb egy gyereknél megállni, de gyorsan konstatálta, hogy most kicsit nehéz, de pár év múlva mennyire jó lesz! Persze most is az, de azért 3 kicsi 3 kicsi, nem kis hangerővel! :)
Annyit tudtunk meg a gyerekektől, merthogy Bendi nem egy túl beszédes, hogy együtt aludt Emmával a kanapén, és Emi végig aludt az autóban, amíg Ők a játszóházban voltak. Emi még volt vendégségben Nagypapa testvérééknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése