Egyik láb a másik után...

Manó megtette ma élete első egyedüli lépését! :) Olyan büszke voltam Rá!!! Lépett még egyet, de az már egy kicsit sutább volt, és csak azután borult az ölembe, és ölelte a nyakam! Imádom!!! :)

Másik mai tudománya, hogy felmászik a kisszékre, feláll, és úgy vigyorog! :D

Egy hét betegeskedés után hétfőn újra nekivágtunk az ovinak. A hétfő volt a legjobb nap, bement magától, hátranézett, de akkor már láttam a szemén, száján a bömbölés első jelent, így gyorsan leléptem! De csak kicsit sírt, azt mondta. Ma reggel meg... összekészülődünk, már túl vagyunk negyed óra  "Nem akalok ovibaaa!!!" hisztin, végre megnyugszik, berakom őket az autóba, megyek felvenni a cipőm, de a távirányító a többik kulccsal nincs meg... Kerestem mindenhol, de semmi! Hajam kezdett az égnekállni, hogy Apjuk biztos elvitte, a gyerek már várja az ovit, mi meg be vagyunk zárva a garázsba... Természetesen Nála volt, adta az ötleteket, hogy jutnék ki, csak a bejövetelre nem tudott jó javaslatot tenni, meg arra, hogy hogy menjek ki a kapun, amin lakat van... így itthon egymás idegein táncoltunk Bendikével! :D Nem tudom, hogy ovi, vagy valami más játszik közre, de itthon vmiért nem mindig szól, hogy pisilni kell! Ez kb 1,5 nap alatt 5 váltás ruhát jelentett! És ne legyek mérges, amikor arra megyek be, hogy Emma hassal a földön a szék felett (mert leborult a székről, amíg én pakoltam el az ebédet-ez a fenti képes művelet volt) üvült, Bubu meg egy szál polóban fütyit lengetve guggol a földön, mellette levetett ruhája, balra tőle meg a hatalmas tócsa, és játszik... És egy szót sem szól, hogy mi történt, vegyem észre, hogy már Emma is átgázolt a pisitengeren, hugyos rajta a harisnya meg a body is... Ezek után mindketten nagyon jól aludtak, Emi 3.5 órát, Bendike meg majdnem 4-et! De ehhez miért kell az előtte lévő sorozat?! Én meg gazoltam, mint egy jó kiskertész!
Az estét Bendus Mamiékkal töltötte.