Hogy mit érzek?! Kavarognak a gondolatok, a kételyek, a félelmek a fejemben... Boldog vagyok, de nagyon félek, mit, hogy fogunk csinálni 3 kicsivel, mert nem lesz könnyű, valljuk be! :)
De ha Rájuk nézek, a két nagyra :)) (ezt annyira furcsa leírni!!!), csakis jó lehet! :) Minden!
Teszt előtt pár nappal éreztem, hogy itt valami "nincs rendben", de nem gondoltam, hogy ezek AZOK a jelek! (savas voltam, hányingerem lett egy csokitól) A gyerekek két hete "megkattantak"! Bubu rágja megint a körmeit, Emma toporzékol, hisztizik mindenért, pont mint a bátyja tette, mikor Ő jött... De ez mind most áll össze!
31-én teszteltem, másnap én már kétszer akkorának láttam magam, mint pár napja! :D Na, így 2-3 héttel később már nem csak gondolom, hanem látszódik is! Fene se gondolta, hogy ilyen hamar...
Kedden voltunk először dokinál Andrissal, olyan jó volt látni, hogy rajta is az az öröm lett úrrá, mint rajtam! :)
Ezek a képek másnap szerintem nem sokat mutatnak, nagyon kis pirinyó! Minden rendben, tökéletes a maga 4.1 mm-ével :), korának megfelelő és szépen dobog a kicsi szíve! :)
Március 8-án este megyünk megint!
Bubu már nagyon nehéz ahhoz, hogy akármikor csak úgy az ölembe pattanjon, egyik este kérte, hogy kapcsoljuk be a zenét, amire el szokott aludni! Mondtam Neki, hogy majd én bekapcsolom, nem szeretném most felemelni.
-Nem akarok nekidőlni a picibabának, be tudom én egyedül is kapcsolni! (egy polcon van a lejátszó, alatta van egy fonott kosár, ráállt, épphogy elérte!:) <3
Miközben mászott fel az ágyába, megkérdezte:
-Mikor nő majd ki a picibaba? :)
Bubus valamit biztos, hogy érzett, mert tesztelés után pár nappal megkérdezte, hogy nekem is baba van-e a pocakomban?! Ültem, és csak néztem, hogy ezt meg honnan vette?!?!?!?! Direkt semmi egyértelműen erre utaló szót nem használtunk előtte, nehogy elkotyogja!
Tegnap este pedig megkaptam:
-Hűűű, mekkora pocakod van! Mint Nagypapának! :D
9 megjegyzés:
Nálunk a kutya érezte meg legelőször, még mi sem tudtuk. Azóta is folyton jön utánam, nem hagy magamra egy percre se, őrzi a trónörököst. Nem is értettük, mi ütött belé, mert amúgy kizárólag a pasikat szereti :)
Én is 8-án megyek a dokihoz, majd gondolok rátok is! :)
Biztos nem lesz könnyű, de képzeld csak el, hogy 3 gyönyörű gyerkőctől dagadhat a melled (meg még szoptatni is fogsz, hú mekkora cicik lesznek... :))
És ők mindig ott lesznek egymásnak és segítenek egymáson, és így majd több helyről jön az unoka is ! :)
Ne izgulj, lesz három segítséged a picihez ... biztos hogy a büszke bátyus és nővérke is szívesen segítenek apa mellett ! :))
jaj ez annyira jó!! Nagy gratula még egyszer. Kicsit könny szökött a szemembe, kicsit irigy vagyok!:)
Robertet idézem: "Da steckt ein Schniedi drinn" :o)
Na kíváncsi vagyok igaza lesz e :o) Olyan jót nevettem!
Lefordítva: " Ott figyel egy fütykös" :o)
Kicsit megkésve, de szeretnék én is gratulálni a Minihez! :-))) Vigyázz magatokra! Üdv, Ildi
Gratulálok! Az elején biztosan nem lesz könnyű, de nagyon ügyes vagy és bele fogsz jönni hamar. Nincs is más választásod. :D És milyen jó lesz három kis lurkóval, miközben simán a nővérüknek nézel ki! :)
Mónika: én is gondolok majd Rátok! Jó Nőnapi program! :)
Tina: óóó, bárcsak dagadna már... :D Kezd élet lenni benne! Ez a szoptatás brutális, mire képes... :)
ÉMi is arra gondolunk, milyen jó lesz sokan ülni egy-egy családi ebédnél az asztalnál! :)))
Anita, Neked is jó kis feladatot van péntek óta! ;)
Réka, dettó! Én is azt érzem! :)
Szia Ferilka!!! :)
Orsi: köszi a bókot!!! :)))
Szia Regi! Csak most olvastam a hírt! Gratulálok! Nem semmi! :) Puszi: Jamnics és Zalán
De jó hír! Gratulálok!!
Megjegyzés küldése