2012. február 24.

Ramaty-anya

Azt hiszem, fel kéne fognom, hogy az erőm véges...
Kedden a gyönyörű napsütésben el akartam Bubut vinni síelni. Fáradt voltam, de úgy voltam vele, hogy mindenkinek jót tesz a levegő, Bubus úgyis élvezi, mi meg elleszünk a Lányokkal. Bendike nem akart felkelni, én is beláttam, hogy ez így most jobb. De akkor csütörtökön... Ha törik, ha szakad!
Bendi oviban aludt (pihent, könyvet nézegetett), Emma nem aludt, csak halkan játszott a sötét szobájában, Anna meg a hidegfront miatt nyűglődött. 3-ra mentünk Bendikéért, és indultunk síelni. Itt rontottam el, egyenesen mentem, nem jobbra, haza.
Kb 2 percet kell gyalogolni befelé, táska, másik táska a sícuccal, síléc, Emmakéz, Bubu, hordozó, nyakig sárban.
Emma elején elvolt, kb 10 percet, majd kezdődött a móka.
Bendike fetrengett síléccel a talpán (mint egy hátára esett bogár ilyenkor, kapálózik, hogy nem tud felkelni), Emma a sárba ült le hisztizve, vagy felmászott a dombra, hogy "tejéjem Bubut" (megnézem Bubut), Panki meg a hordozóból adta hangosan tudtomra, hogy esze ágában sincs aludni. 3/4 5-ig úgy ahogy bírtam, egyszer egyiket, másszor másikat felállítani a földről, közben meg Pankát szüntelenül ringatni. Most már röhögök rajta, de akkor azt hittem, diliházban kötök ki. 5 órakor, mikor vége volt, Emma balra, Bubu jobbra hisztizett (földön fekve természetesen, jobb pózt talált a bogárnál), Anna meg félúton, és mindenki minket nézett. Amikor próbáltam Emmát összekaparni, és Annát 10 másodpercre otthagytam (3 lépésre), miközben Bendikét kérleltem a távolból, hogy álljon már fel, és vegye le a lécet, mert oda nem mehetek be cipővel, hallgattam, hogy a többi anyuka kérdezgeti Pankikitől, hogy "hát Te kinek a gyereke vagy? Ki hagyott itt?" Én banyek, a szar Anya! Itt akartam felmondani, ledobni mindent, és világgá menni!
Visszakanyarodva a címhez, ma reggel a háziorvosnál kezdtem a Lányokkal, annyira megfájdult a hátam. (gondolom a tegnapi emelgetés, hordozólóbálástól jött elő, éreztem már máskor is, hogy vmi nem oké, de nem fájt ennyire) Irány a reumatológia elsején, addig meg összeszorított fogakkal... Drága csigolyáim, csússzatok összébb!!! Kaptam krémet, meg ajánlottak fűzőt, amit majd a reumatológus felír! Hát, nem gondoltam, hogy 26 évesen ott kötök ki! :D

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Képzelem, hogy kilehettél a síelés után! :)Én nem hinném, hogy ennyit kibírnék. A fűzőhöz meg sok sikert kívánok és mihamarabbi hátfájásmentes napokat! :-))))

Timi írta...

Jaj, mi van a csigolyákkal?? Én is a derekammal szenvedek épp, de én tudom, miért, már megszoktam...

Jeanner írta...

Ez annyira tipikus!!!! A múltkor a Westendbe kellett beugranom Samuval, metróval mentünk. Amikor leszálltunk, bemondta a hangosbemondós néni, hogy "Kérjük készítsék elő jegyüket, bérletüket, mert a kijáratnál ellenőrzést végeznek!" Én így is tettem, tömb a kezemben, tolom a kocsit, na a huzat kifújta a kezemből a tömböt. Kapok utána, de arrébb kellett lépnem, erre két srác már ott vizslatja a gyerekemet, hogy ki hagyott magára az aluljáróban egy csecsemőt... pffffff...

Jobbulást a hátadnak!!!

Bea írta...

Regi, ma nekünk is ilyen napunk volt. Kilépünk, ordít mind a kettő. Flórát megkértem, cserélje már meg a csizmáját, erre még jobban ordított. Na mondom, így nem megyek veletek sehová, visszamegyünk. Erre még jobban ordított (a sok hányástól legyengült, azért is lehetett extra hisztis). Csizmacsere sikeres volt, aztán a játszótéren már minden rendben volt. Halleluja!

Orsi írta...

Azta, nem semmi vagy, hogy a három lurkóval neki mertél vágni! Elhiszem, hogy kiakadtál, nekem kettővel is elég néha. :S
A sz*ranyuzást pedig gyorsan felejtsd el!!! :)
A derekadat sajnálom, és drukkolok, hogy rendbejöjjön hamar! Nekem is szokott fájni, de amióta nem hurcolom a két csajszit egyszerre és anyósom időnként megmasszírozza, azóta (lekopogom) egész jól van. :)

Babahami - Anikó írta...

Ehhez aztán kell lelkierő, hogy negyedmagaddal elindulj síelni, elismerésem! Próbálj meg pihenni a hétvégén egy fél órát, neked is jár a feltöltődés! :)

Regi írta...

Köszi Lányok, aranyosak vagytok! :)
Ez a síelés egyedül gyerekekkel nem az első alkalom, csak ez volt említésre méltó :) Szerencsére, mikor indultunk kifele, jött már Andris, így csak a síléc maradt rám.
Ma pedig isteni masszázst kaptam egy gyógytornász barátnőmtől, most olyan, mintha agyonvertek volna :D
Bubu lassan odaér az "igazi hóba", egy hétig csak a Lányokkal vagyok! :)