Vegyes érzéseim voltak az ovival kapcsolatban. Ő annyira várta, ezért én is, de közben bennem volt, hogy még olyan kicsi... Tegnap volt 2 és fél, ma meg már az oviba kísérem. A 10 órait nem én rakom elé, nem nekem kell megkérdeznem, kell-e pisilni, nem kell szórakoztatnom az udvaron. Sóhaj... :) Reggel szaladt a bejárathoz, nagylányosan figyelt, segített öltözni, köszönt. Az ajtóba vissza se jött puszit adni, a teremből küldött egyet. :) Kicsi Emimanónk!
"Mintha mindig ovis lett volna!" - ezzel fogadott Zsuzsa néni, mikor délben mentem értük. A ruha ugyanaz volt rajta, mint amiben vittem, ennek nagyon örültem (nem pisilt be a nagy játékban). Délelőtt meglestem az udvaron Őket, együtt játszottak. Lufit csapkodtak lapáttal, természetesen ketten. :) Senki mással nem játszottak, csak egymással, Bubu elkísérte pisilni, meg is várta, vigyázott Rá addig. Sokat motoroztak, cseréltek is motort. :)
Bendikét kértem, figyeljen Emire, elmesélésükből le sem vette Róla a szemét. Rolival sem játszott, csak Emmával. :)
Andris nagyon félti Emmát. Nem akarta, hogy menjen még. Mi lesz Vele, vigyázni fognak Rá, nem fogja senki bántani??? :) Biztosítottam, hogy nem, meg Bendike is ott lesz, segít Neki, amiben kell.
És itt jött az újabb kérdés bennünk, nem teszünk-e nagy súlyt Bubu vállára, hiszen Ő is még csak 4 éves...
1 megjegyzés:
Annyira de annyira édesek. Ezt olyan jó volt olvasni. Remélem egyszer Abi is ilyen figyelmes és óvó lesz mint Bendi Emmával!Nagyon édesek, és annyira gyönyörű a nagy óvodás lányzó:)!puszi Nektek!
Megjegyzés küldése