Reggel az ágyban köszöntöttük. Szégyenlős mosoly volt a válasza rá. :) Leírhatatlan az az arca, amit ilyenkor vág. Látni kell. Mondtam Neki, hogy elmegyünk ma, nézünk Neki ajándékot. "Én? Bubu nem?" Nem, csak Te kapsz! És jött a nagy öröm, hogy csak Ő, senki más!
Délelőtt elmentünk a kertészetbe, választott magának egy szép szegfűt. Ott is ugrált, tapsolt örömében.
Délután bementünk az Árkádba, Apakával előre mentek, és választhatott. Egyedül. Beleszólásom nem volt... Én még nem ezt vettem volna Neki, de csöndben kellett maradnom, Apa bólintott. Végeredmény egy Barbie volt. Azért megtartottam a csomagolást... :P Matricás könyv nem elhanyagolandó, élvezettel ragasztgatja azokat is.
Mamiék is utolértek bennünket, Tőlük Pónit kért, és ruhákat kapott.
Azt hittem, hogy ez a nagyon lányos korszak kicsit később jön el... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése