2012. december 12.

Eltűnésem oka

Azt éreztem, hogy most sok. A három gyerek, itthon 5 éve... Andris szerencsére mellettem vanvoltlesz, mehetek ahova csak akarok, vigyáz a gyerekekre egy szó nélkül. A szerda esték az enyémek, többet találkozom Zsófival is végre (gimis barátnőm), tök jól érzem magam a bőrömben, főleg, hogy lement minden, amit felszedtem Pankival (több, mint 24 kg, vááá, visszagondolni is rossz), sőt, vékonyabb vagyok. :) Ez hiányzott a legjobban. Kicsit más lett a hajam színe is. Jó érzés, hogy megdicsérnek ismerősök, vagy épp ismeretlenek, hogy nem nézik ki belőlem a három gyereket. :)
Azt hiszem, feltöltődtem, folytatódhat a blog. :)

Szombati kép, Papi 50. szülinapján készült. Ha meglesznek a képek, hozom majd, olyan szépek voltak a gyerekek. :)


4 megjegyzés:

Annamari írta...

de jó hogy újra írsz, nagyon csinos vagy :)

Babi írta...

Nem is kellett volna ez a poszt... számomra egyértelmű volt, hogy kábé most mi van a lelkedben... nagyjából erre számítottam! Szerintem jól teszed, hogy újra fontos vagy TE is, abszolút megértelek, és irigyellek, hogy már ebben a fázisban vagy, hogy mehetsz jobbra-balra... ma én is voltam, most értem haza, de persze nem nagy party volt így 29 hetesen, és olyan szintű puncicsont fájdalommal, hogy az már kezd abnormális lenni...
lényeg, hogy a férjek tolerálják,megértik, segítenek...


Nagyon jó a kép... Facebook-on is néztem... meg az a kép is komoly, amikor a két kiscsajjal ülsz a motoron vagy min... olyan, mintha a nővérük lennél... nagyon csinos vagy!!!

Kicsit szedett-vedett lehet, amit lekörmöltem, de most megyek Babi lelket ápolni, megköszönni a szarból kiszedést és az altatást! :-)))

Mónika írta...

Hát szeretnék én majd így kinézni 3 gyerek után...de már csak a 2. után is...!

Regi írta...

De aranyosak vagytok! :) Köszönöm!

Barbi, Andris hányást takarított szerdán, amíg nem voltam itthon. :S