"Az angyal azt kérdezi Istentől: Miért a boldog nő kapja a sérült gyermeket?
Isten mosolyog: Hogyan adhatnék egy sérült gyereket egy olyan anyának, aki nem tud nevetni? Az rosszindulat lenne, nem?
Angyal: De lesz neki elég türelme?
Isten: Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, vagy önsajnálkozó legyen. Az első sokk után képes lesz a szituációt kezelni. Figyeltem ma őt, független személyiség, ami ritka ma, de mégis szükséges az anyasághoz. A gyermek, akit adok neki, annak saját világa lesz. Képesnek kell lennie az ő világában élni és az nem könnyű.
Angyal: De Isten, szerintem nem is hisz benned!
Isten mosolyog: Nem baj, ezt meg tudom javítani."
Egy blogot olvastam, a hozzászólásban írta egy Anya! Remélem, lesznek, akik erőt tudnak meríteni belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése