Hogy tényleg nehogy unatkozzunk!
Emma volt kedd este megint soron. Nem vagyok egy nagyon aggódos anya, de ez rendesen megrémisztett.
Az ágyunkon feküdtem, két gyerek mellettem volt, játszottak. Egyszer csak Emmus elesik, de közben nevet, majd paff, leesik a földre. Égtelen nagy üvöltés, amit csak nem akart abbahagyni percek múlva sem... Lehajtottam a térdemre, és számomra akkor jött a sokk. Egy tojás méretű pukli a homloka bal felén a halántéka felé. Irány a kórház este 9-kor... Szerencsére semmi komoly, volt koponya röntgen (a röntgenes drnőnek mondjuk egy kommunikációs tréningre adnék egy beutalót), 2 nap fekvés (ezt az ölembe oldottuk meg), mert 72órán belül kialakulhat agyrázkódás. Ha bármi tünet jelentkezne go vissza. Ezen az időn túl vagyunk már szerencsére, csak az épp zöldben, sárgában játszó homloka emlékeztet a huppanásra. Kedve már reggel a régi volt :)
1 megjegyzés:
jajj, Emmával úgy néz ki, mindig történik valami! :( ijesztő lehetett, de örülök, hogy végülis semmi komoly baja nem lett. 2 nap fekvés ilyen korban??? ennél lehetetlenebbet nagyon nem lehet kérni...
Megjegyzés küldése