Hét

Lassan, de biztosan! Összeírtam 7 dolgot magamról! Nem volt egyszerű! :D Talán beletelt 2 hónapba is! :)

1. A Szerelemnek mindig jelen kellett lennie az életemben. Vagy lehet, nem a szerelemnek, csak hogy tartozzak valakihez? Ezt elvált szülők gyerekeivel gondolom vesézhetnénk oldalakon keresztül, de ezt most nem akarom ezzel húzni! Volt, hogy hetente másba voltam szerelmes, mikor kisebb voltam, és mindegyik elválást hatalmas fájdalomként éltem át. Majd eltelt pár nap, jött más, és már jobb is volt! :D Ez nyaranta volt a Balaton parton, főleg német fiúkkal! :D Aztán jött X (szintén Balaton), aki kísért(ett) minden nyáron, de mindig volt valami, ami miatt épp nem én, vagy épp nem Ő kellett (hosszútávon). Így lemaradtunk egymásról. Azóta Neki is van egy szép kislánya, és boldog az anyukával, és hát én sem panaszkodhatom! :))) 

2. 2005. január 31. a második születésnapom! Nem csak nekem, Csabinak, egy főiskolás társamnak is! Nem tartjuk már a kapcsolatot, de minden évfordulón gondolok Rá!
Anyáék elutaztak síelni, megengedték, hogy autóval menjek le Fehárvárra beiratkozni. Reggel korán indultunk, szakadt a hó. Nem mentem gyorsan, de az út nagyon csúszott a 32-es km-nél, megcsúsztunk, az autó bal első kereke beakadt a korlátba, kitört a kerék, mi pedig fejraálltunk. Felet, vagy másfelet pördültünk, nem tudjuk, majd nekicsapódtunk az úttól jobbra lévő (füves, havas) támfalba. Csak az járt a fejemben közben, hogy Anya meg fog ölni!!! Fejjel lefelé lógtam a kocsiban a biztonsági övön, Csabi alattam a plafonon, és rémülten kérdezte, "Regi, hol vagy?!" Már akkor is mosolyogva válaszoltam, gondolom a sokk miatt, hogy "itt feletted, fejjel lefelé!" :) Szerencsére egyikőnknek sem lett semmi baja. Tele volt a leállósáv mögöttünk autókkal, mintha az Andrássy úton mentünk volna végig. Kisegítettek az autóból, közben hívták a rendőrséget, mentőket nem kértünk, mert nem éreztük szükségét. Az autó totálkáros lett, másnap a biztosítónál nem hitték el, hogy a kocsiból kiszállt valaki is, nemhogy ketten karcolás nélkül, és az egyik én lennék! A motorháztető a szélvédőnél volt, és a B-oszloptól eltűnt a kocsi hátulja is! A dolog pikantériája, hogy Papi fél évvel ezelőtt borult fel, csak hazafelé a Balatonról. Karcolás nélkül kiszállt, az az autó brutálisabb volt. Előtte is, és utána is! :) A rendőrök ismertek, mert miközben kikérdeztek, és kérdezték, hogy elismerem, hogy én voltam a hibás, mondtam, hogy azt akarom, ami nem jár bíróságra járással, mert Papi máig lejár Gárdonyba a balesete miatt. Csak az autót kellett említenem, és már tudták is, kinek a kije vagyok! :D Merthogy nem csak helyszíneltek, de az autót is fényképezték (maguknak)... Nem tudom, más országban is így működik?!
Ma már mosolygom ezen az egészen, de még mindig kiráz a hideg, ha az út szélén rámegyünk arra a zakatolós vonalra véletlenül.
6 évvel később pedig ezen a napon tudtuk meg, hogy ősszel nagycsalád leszünk! :)

3. Andrissal nagyon viharosan kezdődött a kapcsolatunk 2005 augusztusában. Én egy gimis barátjával jártam... Mellette titokban Andrissal. Kitudódott (exnél), szakítások, összejövések, hazugságok, titkolózások... Ez ment egy ideig, nem tudom, hogy tudott kitartani mellettem Andris... De megérte, szerintem! :D 2006. január 25-én már megkérte a kezem, 2007-ben, 2 éves évfordulónkon pedig összeházasodtunk, pocakban Bendikével! :) (esküvő nem miatta volt, már elkezdtük szervezni, amikor kopogtatott :))

4. 2006 őszén volt egy Első, de Neki még nem volt itt az ideje! :( Megviselt nagyon, de napra pontosan fél évvel később Bendus jelentkezett! :) Azóta sokszor gondolkozom azon, hogy Ő olyan lett volna, mint Bendu, vagyis B. olyan, mint Ő lett volna, vagy teljesen más, mint ahogy Ők ketten is?! Ez már rejtély marad, és előre kell nézni, hiszen már a harmadik "kárpótlást" tarthatom hamarosan a karomban! :)

5. Utáltam az epret! Bendi-terhességig! Azóta falom... :)

6. Imádom a levendulát!!! Horvátországban nyaraltunk (természetesen ott is szerelmes lettem egy helyi srácba, aki félig magyar, úgyhogy nem voltak nyelvi akadályok), és a házikóhoz levezető lépcső mellett illatozott. Azóta minden mennyiségben jöhet! A kertet is ezzel ültettem volna tele, van is sok, de még vennék! :) Imádom, mikor locsolás után illatozik minden tőle, de elég, ha csak egy kicsit is hozzáérek, és árasztja az illatát! Mindig nosztalgiázom... Na, nem a fiúról, hanem arról a nyaralásról, Horvátországról! :)

7. Ikrekhez méltón sok mindent akarok, de kitartásom nincs hozzá! Mostani projekt, amit szeretnék tényleg elkezdeni, és be is fejezni lehetőleg addigra, mire Anna megszületik, az az, hogy a szobákat kifestjük, meg a bútorokat is, kicsit antikolva, mert a Country stílust is annyira imádom, mint a levendulákat! :) Minden megvan a fejemben, már csak idő és segítő társ kéne Andris személyében, meg hogy a gyerekek ne legyenek mindig láb alatt! :D De ez most egy ideig biztos, hogy kivitelezhetetlen! Talán majd nyár végén! Remélem, addigra minden úgy lesz, ahogy mindenkinek a legjobb!!! (rébuszokban beszélek, de erről majd később...)