2010. december 9.

Pár öltés Mikuláskor

Vacsora alatt pedig megtörtént a baj! Emma elesett egy pólón/pólóval, jó kérdés, hogy történt, mert nem láttuk. Csak a csattanásra ugrottam, és már ahogy emeltem fel, tudtam, hogy kórház lesz belőle! Ömlött a vér az állából és kis szájából. És az a keserves sírás... Gyorsan összeszedtem a cuccot, és irány a kórház, még szerencse, hogy kb 4 percre van! Emma a kocsiban elaludt az ölemben, ami engem nagyon megrémített. Felsiettem Vele a negyedikre gyalog, rutinból megyek, itt még csak az ügyeleten voltunk, ez a mi formánk... Kb negyed óra volt, mire sorra kerültünk -még szerencse, hogy az előttünk lévő épp a wc-csészét támasztotta, amikor ő következett volna- Emi ordított, amikor széthúzta Jakab doktor úr az állát, majd a szájába nézett. Gyorsan megállapította, hogy varrni kell, a szájában nincs nagy gond, csak az alsó fogsora felcsúszott a szájpadlásba. Ma, ahogy játszottunk, láttam, hova, nem egy szép látvány. :( Választhattunk, hogy vagy megyünk az ügyeletes gyerekkórházba, és összevarrják altatásban, vagy helyi érzéstelítéssel helyben. Vacsora után nem volt nagyon kérdés, melyik jöhet szóba, bár én hajlottam volna rá, hogy menjünk máshova, mert nem akartam Neki még nagyobb fájdalmat. Pár perc múlva már a műtőben is volt Samu bácsival, és egy kedves asszisztenssel. Már vagy 5 perce sírt, én a műtő mellett álltam, azt hittem, varrják, azért ez a nagy sírás, mikor a doki megszólal: "Na, Cicamica, most bebugyolálunk" Vagyis, akkor kezdték... Két öltéssel, szorosan Samu bához bújva (akihez percekkel előtte még menni sem akart) jött ki a műtőből. Abban a pár percben annyira rossz volt. Hallani, ahogy utánam sír, hogy nem lehetek mellette, belegondolni, mennyire fájhat Neki, hogy kapálózhat, hogy engedjék el, én meg nem tudok semmit se tenni, csak le-föl sétálgatni!
Következő nap figyelni kellett, nem fáj-e az álla, mert akkor valószínű, eltörött, de ezt így nem tudja megállapítani, mert ilyen kicsit nem lehet röntgenezni! (?!?!?!) (minden rendben volt)
Hogy semmi ne menjen zökkenőmentesen, az orvosos mappát odaadtam Bendusnak, hogy adja oda Apának, mert majd Ők bejelentenek minket, ne nekem kelljen Emmával a karomban. Mappa sehol. Adri, a szomszéd pizsamában keresi az udvaron, utcán, nem találja, én meg annyira be voltam még tojva, hogy a taj-szám nem jutott eszembe. Hazafelé szerencsére meglett 5 házzal arrébb. Apa felrakta a kocsi tetejére, és ott felejtette... :)

Az éjszakánk nem telt túl jól, sokszor szopizott volna a Kisangyal, csak nem mindig ment Neki, biztos nagyon fájt az álla :( Édesen átölelte a mellem, az arcával hozzá bújt, és úgy aludt olyankor. Olyan jó érzés volt! :) Ha meg nem szopizott, akkor meg fetrengett, vetődött...
Másnap minden rendben volt, jó kedve volt, találkozott kétszer is a Mikulással! :)

Kedden kötéscserére mentünk, 3/4 9-től vártunk az orvosra, 1/2 12 után kicsivel már végre kijöttünk kötés nélkül. Arra vártunk ennyi időt -jó, közben elmentünk vásárolni, mert mondták, hogy műt, még minimum 1 óra-, hogy levegye róla a kötést... Jövőhét kedden újabb randi.
Ma kiesett az egyik öltés. Bubu az oviban így fogadta Emmát: "Szia Emike, nem fáj már az állacskád? Úúúgy örülök, hogy itt vagy!" Hát meg kell zabálni ilyenkor! Az oviban mindenki mosolyog, amikor megérkezem, és Bendike észrevesz, mert olyan édesen örül! "Sziiia! Megjöttél? És édes kis mosolygós fejet vág hozzá! :)

5 megjegyzés:

khase írta...

Huuuu szegeny kicsi lany, biztos nagyon fajhatott neki az alla, remelem, most mar jobban van!!! Hat igen, a becsi gyerekkorhaznak mi is csak az ügyeletet ismertük..... de jo, hogy ennyivel megusztatok!!
Vigyazzatok Magatokra, szep 7veget!!

Emese írta...

Szegény Emminek jobbulást!
Remélem hamar és maradandó nyom nélkül begyógyul!
Bendi nagyon édes!

Lepkevár írta...

Nohát, mielőbbi gyógyulást! Mi pont tavaly ilyenkor jártunk így, karácsony előtt pár nappal. Szerintem nekünk "jobban fáj", mint nekik. ;)

Orsi írta...

Szegény kicsi Emma, sajnálom, és drukkolok, hogy gyorsan és nyomtalanul meggyógyuljon! Bendike nagyon édes, igazi jó bátyus. :)

Család írta...

Most olvasom, mi történt Emmával. Jajistenem, szegénykém, annyira sajnálom! Elhiszem, hogy megijedhettél, szörnyű lehetett. Nagyon-nagyon gyors jobbulást a kicsinek, sok puszi! És előre kívánok a nagyfiúnak BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Puszi nektek, Bubu és Dávid